HU/Prabhupada 0212 - Tudományosan igazolhatóan van élet a halál után
Garden Conversation -- June 10, 1976, Los Angeles
Prabhupāda: A modern oktatás nem tudja megérteni, hogy a születés, a halál, az öregség és a betegség ismétlődése nagy nyűg. Nem értik. Miért fogadják el ezeket? Elfogadják, azt hiszik, másként nem lehet. De ha van mód arra, hogy ezek megszűnjenek, miért nem tesznek érte? Hm? Mit ér ez a fajta oktatás? Nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól. Senki nem szereti a halált, de a halál jelen van. Senki nem szeret megöregedni, mégis megöregszünk. Miért söprik félre ezeket a komoly problémákat és büszkélkednek a tudomány fejlődésével? Miféle oktatás ez? Ha nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, akkor mi az oktatás haszna? Az oktatás azt jelenti, az embernek képesnek kell lennie, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól. De nem tudják, de azt tudják, hogy a halál nem jó dolog, akkor miért nem próbálják megállítani a halált? Hol a fejlődés? Annyira büszkék a tudományos fejlődésre. Hol a fejlődés? Nem állíthatjuk meg a halált. Nem állíthatjuk meg az öregedést. Kiváló gyógyszereket állítotok elő, de miért nem állítjátok meg a betegséget? Vegyétek be ezt a tablettát és nincs több betegség. Hol van ez a fajta tudomány? Hm?
Nalinīkaṇṭha: Azt mondják, dolgoznak rajta.
Prabhupāda: Ez egy másik ostobaság. Blöffölnek.
Gopavṛndapāla: Ahogy mi azt mondjuk, hogy a Kṛṣṇa-tudat egy fokozatos folyamat, ők azt mondják, az ő tudományos előrehaladásuk is egy folyamat.
Prabhupāda: Fokozatos folyamat, de gondolják-e, hogy képesek lesznek megállítani a halált? Mi meg vagyunk győződve arról, hogy hazatérünk, vissza Istenhez, Kṛṣṇához. De vajon ők mennyire biztosak abban, hogy képesek lesznek megállítani a halált, az öregséget, a betegséget?
Dr. Wolfe: Az a legújabb vesszőparipájuk, hogy mondogatják: próbálják, és már bebizonyították a halál utáni életet.
Prabhupāda: Igen, van élet.
Dr. Wolfe: Ők ezt tudományos módon próbálják igazolni.
Prabhupāda: Próbálják csak. Tudományosan bizonyítható: van élet a halál után. Újra és újra elmondjuk, hogy a gyerek testemnek már vége, elenyészett. Másik testet kaptam. Tehát a halál után is van élet. Ez logikus. Kṛṣṇa kijelenti: „tathā dehāntara-prāptiḥ” (BG 2.13). És ennek megfelelően „na hanyate hanyamāne śarīre” (BG 2.20). Ezt Isten jelentette ki bizonyíthatóan, mi pedig valóban látjuk, hogy egyik testet kapjuk a másik után, miközben mi ugyanazok maradunk. Mi vitatható ebben? Tehát van élet a halál után. Amit halálnak hívunk, az a test megsemmisülését jelenti. Ha valóban olyan életet akarunk, amelyik után már nincs halál, akkor az után kell kutatnunk. Ezt diktálja az ész. A Bhagavad-gītāban olvasható, hogy elég csak Kṛṣṇát megértened, és ezáltal alkalmassá válsz arra, hogy visszatérj Hozzá. És nincs többé halál.