HU/Prabhupada 0216 - Kṛṣṇa elsőrangú, és a bhaktái is elsőosztályúak



Lecture on SB 1.7.47-48 -- Vrndavana, October 6, 1976

Így gondolkodik egy Vaisnava. Para-duhkha-duhkhi (Vílápa kusumánjali 6.). Ez jellemez egy Vaisnavát: para-duhkha-duhkhi. A Vaisnava így viselkedik. Nem törődik a saját gondjaival. Inkább azért aggódik, hogy másokat szenvedni lát. Ilyen egy Vaisnava. Prahlāda Mahārāja mondta:

„Ó, legkiválóbb a nagy személyiségek között! Egyáltalán nem félek az anyagi léttől,
mert bárhol vagyok, teljesen elmerülök a dicsőségedről és tetteidről szóló gondolatokban.
Csupán az ostobák és gazemberek miatt aggódom, akik bonyolult terveket szőnek az anyagi boldogság elérése és családjuk, társadalmuk, országuk eltartása érdekében.
Egyedül értük aggódom szeretetből.”

(SB 7.9.43)

Prahlāda Mahārāját az apja rengeteg szenvedésnek tette ki, míg végül az apját megölték. Mégis, mikor az Úr Nṛsiṁha-deva áldásban szerette volna részesíteni őt, Nṛsiṁha-deva nem fogadta el azt. Azt mondta, nem vágyik anyagi haszonra. Uram, a családomat a szenvedély és a tudatlanság kötőereje fedi be. Rajo-guṇa, tamo-guṇa. Az aszurákat ez a két alacsonyabb kötőerő befolyásolja, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa. A devatākat pedig a jóság kötőereje, a sattva-guṇa befolyásolja.

Háromféle guṇa, minőség létezik az anyagi világban. sattva-guṇa… Tri-guṇamayī. Daivī hy eṣā guṇamayī (BG 7.14). Guṇamayī, triguṇamayī. Az anyagi világ a sattva-guṇa, rajo-guṇa, tamo-guṇa. Akik a jóság kötőerejének befolyása alatt állnak, első osztályú emberek. Első osztály azt jelenti, hogy első osztályú az anyagi világban. Nem a lelki világban. A lelki világ az más. Az nirguṇa, ott nincsenek anyagi tulajdonságok. Nincsen első osztály, másodosztály, harmadosztály. Mindenki első osztályú. Ez az abszolút jelentése. Krisna első osztályú. Krisna bhaktái szintén első osztályúak. A fák első osztályúak, a madarak, a tehenek, a borjak szintén. Ezért hívják abszolútnak. Ott semmi sem viszonylagos, másodosztályú, harmadosztályú, negyedosztályú. Nem. Minden első osztályú. Ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhiḥ (Bs 5.37). Miden az ānanda-cinmaya-rasa (az örök, gyönyörteli lelki ízből) alkotása. Nincsenek megkülönböztetett osztályok. Lehet valaki dāsya-rasában (szolga), sākhya-rasaában (barát), vātsalya-rasában (szülők) vagy mādhurya-rasában (szerelmes), mind ugyanolyan tökéletes. Nem tesznek különbséget, csak létezik egyfajta változatosság.

Te ezt a lelki ízt szereted, én azt a lelki ízt szeretem, erre van lehetőség. Az anyagi világban mindenki a három kötőerő befolyása alatt áll, Prahlāda Mahārāja pedig, mint Hiraṇyakaśipu fia, így látta önmagát: „A rajo-guṇa tamo-guṇa befolyása alatt állok." Prahlāda Mahārāja Vaisnava, aki felette áll a kötőerőknek. Ám egy Vaisnava sosem kérkedik saját helyzetével. Igazából sosem érzi, hogy nagyon fejlett, vagy nagyon felvilágosult. Mindig azt gondolja: „Én vagyok a legelesettebb.”

„Aki hitványabbnak gondolja magát a fűszálnál,
aki türelmesebb, mint egy fa, s aki nem vár el személyes megbecsülést,
ám örökké készen áll arra, hogy másoknak minden tiszteletet megadjon,
annak nagyon könnyű lesz mindig az Úr szent nevét énekelnie.”

(CC Adi 17.31)

Ilyen egy Vaisnava.