HU/Prabhupada 0218 - A lelki tanítómester felnyitja a szemünket

Előző oldal - videó 0217

Következő oldal - videó 0219

Lecture on SB 6.1.55 -- London, August 13, 1975

Mi élőlények, Kṛṣṇa apró szerves részei vagyunk. Helyzetünk éppen olyan, mint a szikráké, melyek a tűz parányi részei. Vagy mint a Nap és annak fénylő részecskéi, melyek összességéből létrejön a napfény. A napfény, amit mindennap látunk, nem egy homogén elegy. Nagyon apró, fénylő molekulák alkotják. Ilyenek vagyunk mi is, nagyon aprók… Ahogy – megszámlálhatatlan számban – léteznek atomok, anyagi atomok, ugyanúgy létezünk mi is, Isten atomi szikrái vagyunk. Lehetetlen megszámolni, hogy hányan vagyunk. Asaṅkhyā. Asaṅkhyā az jelenti: megszámlálhatatlan. Ilyen rengeteg élőlény létezik. Tehát rendkívül parányi részecskék vagyunk, akik eljöttünk ebbe az anyagi világba. Ahogy az európaiak elmennek más országokba, hogy benépesítsék őket, hogy az anyagi erőforrásokat saját érzékeik kielégítésére használják. Felfedezték Amerikát és az európaiak odamentek. Az volt az elképzelésük, hogy odamennek és… Most a Hold bolygóra próbálnak eljutni, hogy találjanak valamit, ami a kényelmüket szolgálja. Ilyen a feltételekhez kötött lélek természete. Tehát eljöttünk ebbe az anyagi világba. Kṛṣṇa bhuliya jīva bhoga vāñchā kare. Azt jelenti, hogy a puruṣa nem más, mint bhoktā.

Bhoktā. Kṛṣṇa valójában bhoktā. „Én vagyok minden áldozat és önfegyelmezés végső haszonélvezője.” (BG 5.29) Megpróbáljuk utánozni Kṛṣṇát. Ez a mi helyzetünk. Mindenki Kṛṣṇa szeretne lenni. A māyāvādīk habár vezekléseket és lemondásokat végeznek – nagyon szigorúan követik a spirituális élet alapelveit –, de mivel a māyā befolyása alatt állnak, végső soron így gondolkodnak: „Isten vagyok, Puruṣa,” ugyanaz a fertőzés, puruṣa. Puruṣa azt jelenti: bhoktā. Hogy „én Kṛṣṇa vagyok…” Bhoktāraṁ yajña… Még ha rengeteget fejlődtek is a lemondások, vezeklések, szabályozó elvek követése jóvoltából, māyā befolyása olyan erős, hogy még mindig abban a hitben élnek, hogy ők puruṣa. Nem közönséges puruṣa, hanem a Legfelsőbb Puruṣa, aminek a Bhagavad-gītā Kṛṣṇát leírja. Paraṁ brahma paraṁ dhāma pavitraṁ paramaṁ bhavān, puruṣam śāśvata (BG 10.12). „Te puruṣa vagy.” Tehát māyā hatása olyan erős, hogy megannyi életen át tartó szenvedés után, életről életre, még mindig így gondolkodnak: „Én puruṣa vagyok. Én vagyok a haszonélvező.” Ez a betegségük.

Ezért itt az áll: eṣa prakṛti-saṅgena puruṣasya viparyayaḥ (SB 6.1.55). Anyagi létük a következő felfogásból született, miszerint: „Én puruṣa vagyok. Én vagyok a haszonélvező.” És mivel nem tudják feladni ezt az elvet, hogy „haszonélvező vagyok,” életről életre (viparyayaḥ) visszaesnek. A visszaesés azt jelenti… Mivel az élőlény Isten parányi szerves része, és Isten sac-cid-ānanda-vigrahaḥ (Bs. 5.1), ezért mi is sac-cid-ānanda-vigrahaḥ vagyunk, parányi sac-cid-ānanda-vigrahaḥák, azonban a mi helyzetünk prakṛti, nem puruṣa. Mindkettő… Csakúgy, mint Rādhā és Kṛṣṇa. Ők minőségileg egyformák. Rādhā-kṛṣṇa-praṇaya-vikṛtir hlādinī-śaktir asmāt (CC Adi 1.5). Ők egyek, mégis Rādhā a prakṛti, míg Kṛṣṇa a puruṣa. Ugyanígy, habár Isten parányi szerves részei vagyunk, mégis mi prakṛti vagyunk, míg Kṛṣṇa a puruṣa. Ha tévesen azt gondoljuk, hogy puruṣává válhatunk, ezt hívják māyānak vagy viparyayaḥának. Itt az áll: eṣaḥ prakṛti-saṅgena puruṣasya viparyayaḥ (SB 6.1.55). Viparyayaḥ azt jelenti, hogy valaki csak a puruṣával együtt lehet boldog. Mikor a puruṣa és a prakṛti (férfi és nő) boldogok, akkor ugyanazt az örömöt élik át, de az egyik puruṣaként, a másik prakṛtiként. Hasonlóképp, Kṛṣṇa a puruṣa, mi pedig a prakṛti vagyunk. Mikor Kṛṣṇa és mi is boldogok vagyunk, megnyilvánul az ānanda, sac-cid-ānanda. Ezt felejtettük el. Mi szeretnénk puruṣa lenni. Valamilyen módon testet öltött ez a hamis felfogás, hogy mi váljunk puruṣává, haszonélvezővé. Mi ennek az eredménye? Az, hogy életről életre mi akarunk lenni a haszonélvezők, ezzel szemben mi vagyunk az élvezet tárgya; nem mi vagyunk a haszonélvezők. Fáradságosan küzdünk azért, hogy haszonélvezőkké váljunk. Ebben a helyzetben vagyunk.

Hogyan szállhatunk ki ebből a fáradságos küzdelemből és kerülhetünk vissza eredeti helyzetünkbe? Itt az áll: sa eva na cirād īśa-sańgād vilīyate (SB 6.1.55). Teljesen leküzdhető az a hamis életfelfogás, hogy „én puruṣa vagyok”. Hogyan? Īśa-saṅga, Istennel, Īśával való társulás által. Īśa azt jelenti: legfőbb irányító. Īśa-saṅga. „Akkor hol van most Īśa? Nem látom Īśát. Nem látom… Még ha Kṛṣṇa nem más, mint Īśa, a Legfelsőbb, mégsem látom Őt.” Nos, ott van Kṛṣṇa. Vak vagy. Miért nem látod Őt? Ezért nem látod őt. Ki kell nyitnod a szemed, ne hagyd őket becsukva. Ez a lelki tanítómester feladata. A guru felnyitja a szemeket.

„A legsötétebb tudatlanságban születtem,

ám lelki tanítómesterem a tudás fáklyalángjával

felnyitotta szememet.

Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neki!”

(Gautamīya Tantra)

Hogyan nyitja fel Kṛṣṇa a szemeket? Az jñānāñjana-śalākayā segítségével. Ahogy a sötétben sem látunk semmit. Ám ha van gyufánk vagy gyertyánk, amit ha meggyújtunk, már látni fogunk. Hasonlóképp a lelki tanítómester feladata, hogy felnyissa a szemünket. A szemek felnyitása azt jelenti, hogy átadni ezt a tudást: „Nem te vagy a puruṣa. Te a prakṛti vagy. Változtasd meg a látásmódodat.” Ez a Kṛṣṇa-tudat.