HU/Prabhupada 0269 - Gazemberek magyarázatai által lehetetlen megérteni a Bhagavad-gítát

Előző oldal - videó 0268

Következő oldal - videó 0270

Lecture on BG 2.10 -- London, August 16, 1973

Próbáljátok Kṛṣṇát Hṛṣīkeśaként megérteni. Hṛṣīkeśa, Kṛṣṇa elmosolyodott, miközben a következőt mondta: „Ő a barátom, állandó társam, mily gyengeség lett úrrá rajta. Először lelkesen felkért, hogy a szekérhajtója legyek, senayor ubhayor madhye. Most pedig viṣīdantan, panaszkodik.” Mindnyájan ilyen ostobák vagyunk. Arjuna nem ostoba. Arjunát a Guḍākeśa névvel jellemzik. Hogyan is lehetne ostoba? Mégis most egy ostoba szerepét játssza. Ha nem tenne így, hogyan hagyhatná el a Bhagavad-gītā Śrī Kṛṣṇa ajkait? És mivel ő bhakta, tökéletesen eljátssza, amivel Kṛṣṇa megbízta. Tehát Ő a tökéletes tanító és Arjuna a tökéletes tanítvány. Tanulnunk kell tőlük… A mi helyzetünk… Arjuna bennünket, közönséges embereket képvisel, és Kṛṣṇa Hṛṣīkeśaként tökéletes tanácsokat ad. Ha a Bhagavad-gītāt úgy fogadjuk el, úgy olvassuk, a megértés szellemében, mint Arjuna, a tökéletes tanítvány, és ha elfogadjuk a tökéletes tanító, Kṛṣṇa tanácsát és tanítását, akkor tudnunk kell, hogy megértettük a Bhagavad-gītāt. Elmebeli spekuláció útján, ócska átértelmezéssel, tudósnak mutatkozva, nem érthetitek meg a Bhagavad-gītāt. Ez nem lehetséges. Csupán alázatosan. Ezért a Bhagavad-gītāban az áll: tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā (BG 4.34). Tehát úgy kell meghódolnunk, ahogyan Arjuna tette. Śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7). „A tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt Előtted.” Tanítvánnyá válni a meghódolást jelenti, önként elfogadni a tanítást, a tanácsot, a lelki tanítómester utasítását. Ezeket Arjuna már elfogadta. Habár azt mondja, hogy na yotsye: „Kṛṣṇa, én nem fogok harcolni!” De miután a Mester mindent elmagyarázott, már készen áll a harcra. A Mester utasítására. A harc megtagadása nem más, mint érzékkielégítés. És harcolni annak ellenére, hogy nincs rá vágy, az a mester elégedetté tételét jelenti. Ez a Bhagavad-gītā lényege.

Tehát Kṛṣṇa látja, hogy Arjuna viṣīdantam, az események hatása alatt úrrá lett rajta a bánat, hogy nem áll készen kötelessége elvégzésére. Ezért a következő verset azzal kezdi, hogy: aśocyān anvaśocas tvaṁ prajña-vādāṁś ca bhāṣase (BG 2.11). „Kedves Arjunám, Te a barátom vagy. Ne foglalkozz ezzel, māyā nagyon erős. Annak ellenére, hogy bensőséges barátom vagy, túlságosan eluralkodott rajtad ez a hamis együttérzés. Csak hallgass Rám!” Ezért mondja Kṛṣṇa, hogy aśocyān: „Bánkódsz valami miatt, ami egyáltalán nem jó.” Aśocya. A śocya azt jelenti: bánat, és aśocya pedig azt, hogy nem szabad bánkódni. Aśocya. Tehát, aśocyān anvaśocas tvaṁ prajña-vādāṁś ca bhāṣase. „Úgy beszélsz, mint egy tanult tudós.” Mivel ezeket mondta. És azok helyesek voltak. Arjuna a varṇa-saṅkaráról beszélt, hogy amikor az asszonyok beszennyeződnek, a népesség varṇa-saṅkara lesz, ez tény. Bármit is mondott Arjuna Kṛṣṇának annak érdekében, hogy elkerülje a harcot, az mind igaz volt. De a lelki a szintről nézve… Ezek a dolgok lehetnek igazak is meg nem is, azonban lelki szinten nem lehet őket túl komolyan venni. Ezért aśocyān anvaśocas tvam. Mivel a bánata a testi életfelfogásban gyökerezett. A testi életfelfogást Kṛṣṇa már a tanítása elején elítélte. Aśocyān anvaśocas tvam (BG 2.11): „A testi életfelfogás miatt bánkódsz.” Mivel aki a testi életfelfogás szintjén van, nem több egy állatnál.