HU/Prabhupada 0287 - Éleszd fel az emlékezeted, emlékezz Krisnára

Előző oldal - videó 0286

Következő oldal - videó 0288

Lecture -- Seattle, September 30, 1968

Prabhupāda: Van kérdés?

Madhudviṣa: Prabhupāda? Egyetértesz azzal, hogy a számunkra jobb azonnal elkezdeni olvasni a Śrīmad-Bhāgavatamot, amint azt kiadják, bár már odaadtad nekünk az általad fordított Bhagavad-gītāt? Vagy inkább szenteljük a teljes időnket a Bhagavad-gītā tanulmányozására, és azután… és fejlődjünk abból, vagy haladjunk a Śrīmad-Bhāgavatam tanulmányozásával?

Prabhupāda: Nem. Nektek a Bhagavad-gītāt kell olvasnotok. Ez csak a bevezető rész. Lelki szinten minden abszolút. Ha olvasod a Bhagavad-gītāt, ugyanazt találod meg benne mint a Śrīmad-Bhāgavatamban. Nem helyes, hogy mivel tanulmányozod a Śrīmad-Bhāgavatamot, a Bhagavad-gītāt nem kell tanulmányoznod. Ez nem így van. Olvassátok ezeket az irodalmakat és énekeljétek a Hare Kṛṣṇát, kövessétek a szabályozó elveket, előírásokat és éljetek boldogan. A módszerünk nagy örömmel végezhető. Énekelünk, táncolunk, Kṛṣṇa prasādamot eszünk, szép képeket festünk Kṛṣṇáról és szépen feldíszítve látjuk Őket, és olvassuk a filozófiát. Szóval, mit szeretnél még? (nevet)

Jāhnavā: Hogyan és miért veszítettük el a tudatosságunkat a Kṛṣṇához fűződő tiszta szeretetünkről a kezdetekben?

Prabhupāda: Hm?

Tamāla Kṛṣṇa: Hogyan és miért… Hogyan és miért veszítjük el Kṛṣṇa iránt érzett szeretetünket a legelején?

Jāhnavā: Nem, nem a szeretetet. Csak a tudatosságot a szeretetről, a Kṛṣṇa iránt érzett tiszta szeretetünkről.

Prabhupāda: A tudatosságunk ott van. Te szeretsz valakit. De Kṛṣṇát kellene szeretned, ezt felejtetted el. A feledékenység is a természetünk része. Néha felejtünk. Különösen azért, mert nagyon kicsik, parányiak vagyunk, ezért még arra sem emlékszem, hogy tegnap este ilyenkor mit csináltam. A feledékenység számunkra nem természetellenes. Aztán, ha valaki ismét emlékeztet rá, hogy megint elfogadjuk, az sem természetellenes. Tehát a szeretetünk tárgya Kṛṣṇa. Valahogy, valamilyen módon elfelejtettük Őt. Nem nyomozzuk az előzményeket, hogy mikor, miért felejtettük el. Haszontalan fáradság. De elfelejtettük, ez tény. Most éleszd fel. Itt az emlékeztető. Élj a lehetőséggel. Ne próbáld meg kutatni a felejtésed okait és időpontját. Még hogyha meg is tudod, mi hasznod származik belőle? Elfelejtetted. Fogadd el. Mint ahogy ha orvoshoz mész, a doktor sosem azt kérdezi hogyan kaptad ezt a betegséget, mi a története, és mikor betegedtél meg. Nem. Egyszerűen megméri a pulzusodat és megállapítja, hogy beteg vagy, majd gyógyszert ad rá: "Igen, ezt vegye be." Hasonlóképpen, most szenvedünk, ez tény. Senki sem tagadhatja. Miért szenvedtek? Mert elfelejtettétek Kṛṣṇát. Ez minden. Emlékezz megint Kṛṣṇára, és akkor boldog leszel. Ez minden. Nagyon egyszerű. Ne próbáld meg kideríteni az előzményét, hogy miért, mikor felejtetted el. Elfelejtetted, ez tény, mert szenvedsz. Most itt a lehetőség, a Kṛṣṇa-tudat mozgalma. Éleszd fel az emlékezetedet, a szeretetedet Kṛṣṇa iránt. Ilyen egyszerű. Énekeld a Hare Kṛṣṇát, táncolj és tisztelj Kṛṣṇa prasādamot. És, ha nem vagy művelt, ha tanulatlan vagy, akkor csak hallj. A természet ajándéka ott van, a füled. Van nyelved. Tehát képes vagy énekelni a Hare Kṛṣṇát, meghallgathatod a Bhagavad-gītāt vagy a Śrīmad-Bhāgavatamot képzett személyektől. Tehát nincs akadálya. Nincs akadálya. Semmilyen képzettséget nem igényel. Egyszerűen használnod kell azokat az eszközöket, amiket megkaptál Ennyi az egész. El kell fogadnod. Erre van szükség. „Igen, elfogadom a Kṛṣṇa-tudatot.” Rajtad múlik, mert független vagy. Ha nem fogadod el, „Nem, miért kellene elfogadnom Kṛṣṇát?” akkor senki sem tud segíteni. De, ha elfogadod, akkor itt van, nagyon könnyű. Fogadd el.