HU/Prabhupada 0291 - Nem akarok alárendelt lenni, nem akarok meghajolni

From Vanipedia


Nem akarok alárendelt lenni, nem akarok meghajolni
- Prabhupāda 0291


Lecture -- Seattle, September 30, 1968

Prabhupāda: Igen?

Fiatal férfi: „Elmagyaráznád még egyszer az alárendeltséget?”

Tamāla Kṛṣṇa: Magyarázd el az alárendeltséget még egyszer.

Prabhupāda: Az alárendeltség, az egyszerű. Te vagy az alárendelt. Nem érted, mi az, hogy alárendelt? Ilyen nehéz ez? Senkinek nem vagy alárendelve?

Fiatal férfi: „Nos, azt hiszem, mondhatjuk, hogy az voltam.”

Prabhupāda: Igen. Annak kell lenned. Mindenkinek. Mindenki alárendelt kell, hogy legyen, alárendelésben kell, hogy éljen.

Fiatal férfi: „Pontosabban, spirituális értelemben nem érzem, hogy alárendelt lennék...”

Prabhupāda: Először is meg kell értened, mi a spirituális élet, aztán... Spirituális értelemben is alárendelt vagy, mert az alárendeltség a természeted. Spirituális, mit értesz spirituális és anyagi alatt?

Fiatal férfi: „Nos, például azt, hogy a testem egy bizonyos helyen és időben létezik, és ezeket a dolgokat (homályos) Ha van egy állásom, akkor alárendeltje vagyok a főnökömnek, de az igazi, az egész lényem, a belső énem nem az... Nem hiszem, hogy alárendeltje lennék a főnökömnek. Szerintem nagyjából egyenlőnek kéne lennünk. Egy átmeneti értelemben...”

Prabhupāda: Igen. Ez a tudatosság nagyon szép, hogy te elégedetlen vagy, mert a főnököd alárendeltjeként dolgozol. Ugye?

Fiatal férfi: „ Nem, ez nem így van.”

Prabhupāda: Hanem hogy?

Fiatal férfi: „ Én nem különösebben...”

Prabhupāda: Senki sem.

Fiatal férfi: „Nem hiszem, hogy... ” „Ha erről a sajátos esetről beszélünk, nem feltétlenül igaz, hogy féltékeny lennék erre a férfire, csak mert fölöttem áll. Csak úgy érzem, mint lények többé-kevésbé egyenlőek vagyunk. Úgy értem, ez a fajta filozófiám van erről. Nem érzem úgy, hogy meg kéne hajolnom bárki előtt és azt sem gondolom, hogy bárkinek meg kéne hajolnia előttem.”

Prabhupāda: Miért? Miért? Miért nem kell meghajolni? Miért?

Fiatal férfi: „Mert nem érzem úgy, hogy adósa vagyok bármivel vagy ő lenne az én adósom bármivel is.”

Prabhupāda: Hát ez az a betegség. Arra kényszerülünk, hogy meghajoljunk és arra gondolunk: „Nem szeretek meghajolni.” Ez a betegség.

Fiatal férfi: „Nem kényszerített, hogy hajoljak meg előtte.”

Prabhupāda: Igen.

Fiatal férfi: „Nem kényszerít semmire. Csak valahogy ott vagyok és ő is ott van.”

Prabhupāda: Nem. Csak próbáld megérteni. Ez egy nagyon jó kérdés. Azt mondod: „Nem akarok meghajolni.” Nem így van?

Fiatal férfi: „Alapvetően igen, így van.”

Prabhupāda: Igen. Miért?

Fiatal férfi: „Mert nem érzem úgy, hogy alacsonyabb rendű lennék.”

Prabhupāda: Ez a betegség. Diagnosztizáltad a saját betegségedet. Ez az anyagelvűség betegsége. Mindenki azt gondolja, hogy: „Én akarok mester lenni. Nem az akarok lenni, aki meghajol.” Mindenki ezt gondolja, nemcsak te. Csak próbáld ezt megérteni, hadd fejezzem ezt be. Ez a betegség, a materializmus betegsége. Először is próbáld ezt megérteni. Ez nem a te betegséged vagy az enyém. Mindenki betegsége az, hogy „Miért hajoljak meg?” Miért legyek alárendelt? De a természet arra kényszerít, hogy alárendeltté váljak. Ki akar meghalni? Miért halnak meg az emberek? Tudsz erre válaszolni?

Fiatal férfi: „Hogy miért halnak meg az emberek? ”

Prabhupāda: Igen. Senki nem akar meghalni.

Fiatal férfi: „Azt hittem ez biológiailag így van...

Prabhupāda: Csak próbáld megérteni. Aki itt van... A biológiai erő azt jelenti. Alá vagy rendelve a biológiának. Akkor miért mondod, hogy független vagy?

Fiatal férfi: „Nos, úgy érzem, az vagyok.

Prabhupāda: Rosszul érzed. Ez az én meglátásom. Ez meg a te betegséged.

Fiatal férfi: „Magányos vagyok?

Prabhupāda: Igen, rosszul.

Fiatal férfi: Rosszul?

Prabhupāda: Igen. Alárendelt vagy. Meg kell hajolnod. Mikor eljön a halál, nem mondhatod, hogy: „Ó, nem engedelmeskedem neked.” Így hát alárendelt vagy.

Fiatal férfi: „Alárendelt vagyok Istennek, igen.”

Prabhupāda: Nem, nem. Felejtsd el Istent. Most csak a józan észről beszélünk.

Fiatal férfi: „Kṛṣṇa.. én nem...”

Prabhupāda: Nem. Ne beszélj Kṛṣṇáról. Az még odébb van. Csak próbáld megérteni, hogy nem akarsz meghalni, miért kényszerítenek a halálra?

Fiatal férfi: „Miért kényszerítenek a halálra?”

Prabhupāda: Igen. Mert alárendelt vagy.

Fiatal férfi: „Ó, igen.”

Prabhupāda: Igen. Értsd meg a helyzetedet, hogy alárendelt vagy. Nem jelentheted ki azt, hogy: „Szabad vagyok. Nem vagyok alárendelt.” Ha az a kívánságod, hogy:„Nem akarok alárendelt lenni, nem akarok meghajolni,” az a betegséged.

Fiatal férfi: „Mit kérsz, mit tegyek... Mit...

Prabhupāda: Semmit, először próbáld megérteni a betegségedet. Aztán felállítjuk a terápiádat is.

Fiatal férfi: „Értem, rosszul érzem ezt, de pontosan ki vagy mi előtt kéne meghajolnom, úgy értem...”

Prabhupāda: Mindenki előtt meg kell hajolnod. Meghajolsz a halál, a betegség, az öregség előtt. Olyan sok minden előtt meghajolsz. Rákényszerülsz. És mégis azt gondolod, hogy:„Nem tudok meghajolni. Nem szeretek.” Mivel azt mondogatod, hogy: „Nem szeretek”, így rákényszerítenek. Meg kell hajolnod. Miért felejted el a helyzetedet? Ez a mi betegségünk. Ezért a következő folyamat az, hogy: „Arra kényszerülök, hogy meghajoljak.” Most rá kell jönnünk arra, hogy: „Hol leszek boldog még ha meghajolok is?” Kṛṣṇánál. A meghajlásod nem szűnik meg, mert arra vagy teremtve. De ha Kṛṣṇa és Kṛṣṇa képviselői előtt hajolsz meg, boldog leszel. Próbáld ki. Meg kell hajolnod. Ha nem hajolsz meg Kṛṣṇa és az Ő képviselői előtt, akkor arra kényszerülsz, hogy valami más előtt hajolj meg, māyā előtt. Ez a te helyzeted. Egyetlen pillanatban sem lehetsz szabad. De úgy érzed... Mint az a gyermek, aki a nap huszonnégy órájában meghajol a szülei előtt. És boldogan teszi. Boldog. Az édesanyja azt mondja: „Drága gyermekem, kérlek gyere ide, ülj le.” „Igen.” A gyermek boldog. Ez a természete. Egyszerűen meg kell keresned, hol kell meghajolnod, ez minden. Ez Kṛṣṇa. Nem tudod abbahagyni a meghajlást, de látnod kell, hol kell meghajolnod. Ez minden. Ha szándékosan azt gondolod, hogy: „Nem fogok meghajolni senki előtt. Én független vagyok.”, akkor szenvedni fogsz. Csak meg kell keresned a megfelelő helyet, ahol meg kell hajolnod. Ez minden. Rendben van. Énekeljünk.