HU/Prabhupada 0312 - Az ember gondolkodó állat

Előző oldal - videó 0311

Következő oldal - videó 0313

Morning Walk -- April 1, 1975, Mayapur

Prabhupāda: Nos, legalább a számomra a Kṛṣṇa-tudat mozgalma már nem pusztán elmélet. Gyakorlati módszer. Minden problémát meg tudok oldani.

Puṣṭa Kṛṣṇa: Az emberek nem akarnak elfogadni semmiféle lemondást.

Prabhupāda: Hm?

Puṣṭa Kṛṣṇa: Az emberek semmiféle lemondást nem hajlandók elfogadni.

Prabhupāda: Akkor betegségtől kell szenvedniük. Amikor betegek vagytok, akkor kell elfogadnotok... Mi ez a lemondás? Hol van itt lemondás?

Puṣṭa Kṛṣṇa: Ha nem vesznek be orvosságot, akkor nem gyógyulhatnak meg.

Prabhupāda: Akkor szenvedniük kell. Egy ember, aki beteg, de mégsem akarja bevenni az orvosságot, hol van a...? Szenvednie kell. Hogyan gyógyulna meg?

Pañcadraviḍa: Azt mondják, mi vagyunk betegek.

Prabhupāda: Tessék?

Pañcadraviḍa: Azt mondják, mi vagyunk azok, akik betegek. Azt mondják, hogy mi mindannyian betegek vagyunk, nem ők.

Prabhupāda: Igen. A süket azt képzeli, mindenki más is süket. (nevetés) Ez azt jelenti, nem is emberi lények. Állatok. Nem jutnak el odáig, hogy „Akár mi vagyunk betegek, akár ti, üljünk le és beszéljük meg.” Még nem is készek erre. Akkor hát? Állatokkal mit kezdhetünk?

Pañcadraviḍa: Azt mondják, ódivatúak vagyunk. Nem akarnak többé velünk foglalkozni.

Prabhupāda: Akkor te miért foglalkozol a problémákkal? Miért foglalkozol a társadalmi problémákkal? Foglalkozol velük, de nem tudsz rájuk megoldást. Az egész világon teli vannak az újságok, lázban égnek.

Viṣṇujana: Śrīla Prabhupāda, értelmessé lehet őket tenni? Ha nem elég értelmesek, van arra valami mód, hogy...

Prabhupāda: Értelmesek. Az ember, az emberi lény értelmes. Meg van írva: „Az ember egy gondolkodó állat.” Tehát ha hiányzik az értelem, a gondolkodás, az azt jelenti, még mindig állatok.

Pañcadraviḍa: És mit kezdhetünk az állatokkal?

Prabhupāda: Ez... Igen egyszerű igazság. Én ez a test vagyok. Keresem a boldogságot. Miért is keresem a boldogságot? Ha csak ezt az egy dolgot nézitek, rájöttök, hogy az ember értelmes lény. Miért kutatom a boldogságot? Mi a válasz? Ez tény. Mindenki keresi a boldogságot. Miért keressük a boldogságot? Mi erre a válasz?

Pañcadraviḍa: Mert mindenki szerencsétlennek érzi magát és ezt nem szeretik.

Prabhupāda: Ez egy más szempontból magyarázat.

Kīrtanānanda: Mert természetemnél fogva boldog vagyok.

Prabhupāda: Igen. Természetemnél fogva boldog vagyok. És ki boldog: ez a test vagy a lélek?

Puṣṭa Kṛṣṇa: A lélek.

Prabhupāda: Ki akar boldog lenni? Meg akarom védeni ezt a testet - miért? Mert benne vagyok a testben. Ha majd távozom ebből a testből, ki fogja a test boldogságát keresni? Nagyon egyszerű érv, de nem értik. Miért keresem a boldogságot? Befedem ezt a testet, hogy ne érje a hideg. Akkor miért keresem a boldogságát egy hidegtől és melegtől függő testnek? Mert benne vagyok... Ha majd kikerülök a testből, nem lesz több boldogságkeresés. Kidobod az utcára, vagy kiteszed a zord hidegnek vagy a perzselő melegnek, nem számít. Akkor ki keresi a boldogságot? Ezt nem tudják az emberek. Kinek a boldogságát keresik ennyire? Ezt nem tudják. Ahogy a macskák és a kutyák se tudják.

Puṣṭa Kṛṣṇa: De azt hiszik, nincs idejük arra, hogy énekeljék a szent nevet.

Prabhupāda: Hm?

Puṣṭa Kṛṣṇa: Az a filozófiájuk, hogy egész nap dolgozniuk kell a boldogságukért.

Prabhupāda: Ez a ti filozófiátok. Gazemberek vagytok, de mi nem dolgozunk. Miért nem veszitek észre a példánkat? Egyszerűen csak boldogan élünk.