HU/Prabhupada 0321 - Mindig kapcsolatban vagyunk az eredeti erőművel

Előző oldal - videó 0320

Következő oldal - videó 0322

Lecture on SB 1.15.28 -- Los Angeles, December 6, 1973

Caitanya Mahāprabhu azt mondja, a megfelelő módon kell viselkednünk, az utasításokat követve, āpani ācari, és akkor taníthatunk másokat. Ha mi magunk nem úgy cselekszünk, hiteltelenné válik, amit mondunk. …nem lesz kapcsolat. Evaṁ paramparā prāptam (BG 4.2). Ha kapcsolatunk van az eredeti erőművel, van áramunk. Máskülönben csak egy darab vezetékünk van. Mire lenne az jó? Pusztán a vezeték nem segít rajtunk. Kell, hogy legyen kapcsolat. És ha elveszítjük a kapcsolatot, értéktelenné válik az egész. Ezért a Kṛṣṇa-tudat mozgalma azt jelenti, hogy az embernek mindig kapcsolatban kell maradni az eredeti erőművel. És akkor bárhova megy is, lesz fény. Világos lesz. Ha nincs kapcsolódása valakinek, nem lesz fény sem. Ott van az égő, ott a vezeték; a kapcsoló is ott van. Minden adott. Így érzi magát Arjuna: „Ugyanaz az Arjuna vagyok. Ugyanaz az Arjuna vagyok, aki harcolt a kurukṣetrai csatamezőn. Régen úgy ismertek, mint hős harcost, az íjam ugyanaz az íj, a nyílvesszőm is ugyanaz. De ez most mind haszontalan. Nem tudom megvédeni magamat, mert megszakadt a kapcsolatom Kṛṣṇával. Kṛṣṇa már nincs jelen.” Ezért elkezdett visszaemlékezni Kṛṣṇa szavaira, amelyeket a kurukṣetrai ütközetben tanított neki.

Kṛṣṇa nem különbözik a szavaitól. Ez örök érvényű. Amit Kṛṣṇa ötezer évvel ezelőtt mondott és valaki ezt feleleveníti, azonnal kapcsolatba lép Kṛṣṇával, nyomban. Ez a folyamat. Csak nézzük meg Arjunát. Azt mondja, evaṁ cintayato jiṣṇoḥ kṛṣṇa-pāda-saroruham. Amikor elkezdett Kṛṣṇára és az utasításaira gondolni, amiket Tőle kapott a csatamezőn, azonnal śānta-vá vált, békés lett. Nyomban megbékélt. Ez a folyamat. Bensőséges kapcsolatunk van Kṛṣṇával, örökre szóló. Ez nem valami mesterséges dolog. Ezért, ha folyamatosan kapcsolatban vagyunk Kṛṣṇával, nem lesz több nyugtalanság. Békések leszünk. Yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ manyate nādhikaṁ tataḥ. Ha elérjük ezt a helyzetet, az a legnagyobb jutalom, a legmagasabb cél, yaṁ labdhvā ca, akkor nem vágyakozunk más nyereség után. Érzékelhetitek, hogy elértem ezt a legmagasabb célt. Yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ manyate nādhikaṁ tataḥ, yasmin sthitaḥ… Ha szilárdan tartjuk magunkat ebben a helyzetben, akkor: guruṇāpi duḥkhena na (BG 6.20-23), még a legsúlyosabb csapások sem zavarnak meg bennünket. Ez a nyugalom. Ez a béke. Nem az a kis csípés, amikor valaki nyugtalan. Ha igazán megszilárdul valaki a Kṛṣṇa-tudatban, nem válik nyugtalanná a legveszélyesebb körülmények között sem. Ez a tökéletes Kṛṣṇa-tudatú gondolkodás. Köszönöm szépen!