HU/Prabhupada 0336 - Hogy lehet, hogy ily eszeveszetten imádják Istent



Lecture on SB 1.2.5 -- Aligarh, October 9, 1976

Most ebben az országban élsz, tételezzük fel Indiában, és a következő életben, mert új testet kell elfogadnod, lehet, hogy a következő életedben nem Indiában fogsz megszületni. Lehet, hogy mennyei bolygókon, de az is lehet, hogy állatként fogsz megszületni. Mert nincs rá garancia. Kṛṣṇa azt mondja: tathā dehāntara-prāptir. A halál azt jelenti új testet kell elfogadnunk. De, hogy milyen testet fogsz elfogadni, az egy felsőbbrendű elrendezéstől függ. De ezt te is tudod alakítani. Éppúgy, ahogy sikeresen átmész az orvostan vizsgán, ezzel lehetőséged van, hogy tisztiorvossá válj, munkát kaphatsz a kormány egészségügyi tanácsában, de ezután még az egészségügyi tanácsnak ki kell választania a munkára, és így tovább, és így tovább. Oly sok feltétele van. Hasonlóan, hogy megkapd a következő testet, az nem a te választásod. Ez a kiválasztás egy felsőbb hatalmon múlik. Karmaṇā daiva netreṇa jantur dehopapattaye (SB 3.31.1). Nem ismerjük a következő életet. És nem törekszünk arra sem, hogy megtudjuk mi lesz a következő életünk. El kell, hogy fogadjuk a következő életünket miután feladtuk jelenlegi testünket.

Ezért fel kell rá készülnünk. Tehát, a felkészülés azt jelenti, a Bhagavad-gītā azt mondja: yānti deva-vratā devān (BG 9.25). Ha arra készülsz, hogy a magasabb bolygórendszerekbe menj, mint amilyen a Candraloka, Sūryaloka, Indraloka, Svargaloka, Brahmaloka, Janaloka, Maharloka, Tapoloka – több száz található belőlük. Ha oda szeretnél menni akkor ennek megfelelően készítsd fel magad. Yānti deva-vratā devān pitṟn yānti pitṛ-vratāḥ. Tehát, ha a Pitrlokára akarsz menni, akkor oda mehetsz. Ha magasabb bolygórendszerbe akarsz menni Devalokában, akkor oda mehetsz. És, ha itt akarsz maradni akkor itt maradhatsz. És, hogyha Goloka Vṛndāvanába szeretnél menni, mad-yājino 'pi yānti mām (BG 9.25). Akkor oda mehetsz. Hazatérhetsz, vissza, Istenhez. Ez lehetséges. Kṛṣṇa azt mondja: tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti (BG 4.9). Ha szeretnél hazatérni, vissza Istenhez. Ez lehetséges. Ezért egy intelligens személy tudja, „Ha a Devalokára megyek, annak mi lesz az eredménye. Ha a Pitṛlokára megyek, annak mi lesz az eredménye. Ha itt maradok, annak mi lesz az eredménye. És, hogyha hazatérek, vissza Istenhez, annak milyen eredménye lesz.” Ha haza tudsz menni, vissza Istenhez, Kṛṣṇa megmondja annak mi lesz az eredménye. Az eredmény, hogy: tyaktvā dehaṁ punar janma naiti (BG 4.9), nem kell újra megszületni ebben az anyagi világban. Ez a legmagasabb haszon. Punar janma naiti mām eti.

Miután elértek Engem, a nagy lelkek,
az odaadó yogik soha többé nem térnek vissza
ebbe az átmeneti, szenvedésekkel teli világba,
mert már elérték a legfőbb tökéletességet.
(BG 8.15)

Ez a legmagasabb tökéletesség. És ezért itt azt mondja: sa vai puṁsāṁ paro dharmo yato bhaktir adhokṣaje (SB 1.2.6). Tehát, ha haza szeretnél térni, vissza Istenhez, akkor: yato bhaktir adhokṣaje. El kell fogadnod az odaadás folyamatát. Bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ (BG 18.55). Kṛṣṇát, vagy a Legfelsőbb Urat nem lehet megérteni a karma, a jñāna vagy a yoga folyamatai által. Egyik folyamat sem elegendő ahhoz, hogy megértsük Kṛṣṇát. Ezért azt a folyamatot kell elfogadnunk melyet Kṛṣṇa ajánl: bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ (BG 18.55). Ezért nem merülünk bele Kṛṣṇa kedvteléseibe mindaddig, amíg nem bhakták hajtják végre azokat. Nem hivatásos emberek. Ez nem megengedett. Caitanya Mahāprabhu sosem tartotta helyesnek. Mert Kṛṣṇát egyedül az odaadó szolgálat által lehet igazán megérteni. Yato bhaktir adhokṣaje (SB 1.2.6). Odaadó szolgálat nélkül ez nem lehetséges. Ha valaki haza akar térni, vissza Istenhez ehhez el kell fogadnia az odaadás folyamatát. Ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom. A mi mozgalmunk, ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom megtanítja az embereknek hogyan váljanak fejletté az odaadó szolgálatban és hogyan térjenek haza, vissza Istenhez.

Ez nem nehéz feladat. Nagyon egyszerű. Ha ez nem lenne könnyű, akkor az európaiak és amerikaiak hogyan vennék komolyan? Mert, tíz évvel ezelőtt, mielőtt ez a mozgalom elindult, legtöbbjük nem is ismerte Kṛṣṇát. Most mindannyian Kṛṣṇa bhaktái. Még a keresztény papok is csodálkoznak. Bostonban, egy keresztény pap elismerte: „Ezek a fiúk, a mi fiaink, keresztény vagy zsidó körökből jönnek. E mozgalom előtt nem is törődtek vele, hogy meglátogassanak minket, vagy, hogy Istenről kérdezzenek, vagy eljárjanak a templomba. Teljesen elhanyagolták ezen dolgokat. És most hogy lehet, hogy ily eszeveszetten imádják Istent?” Meglepődtek. „Miért? Miért váltak ennyire…” Mert elfogadták a folyamatot. A folyamat nagyon fontos. Csak spekulációval… A bhakti nem elméleti. Ez gyakorlati. Yato bhaktir adhokṣaje. Ha el szeretnéd fogadni az odaadás folyamatát, abban nincs spekuláció. Teljesen át kell adnod magad a folyamatnak. Yato bhaktir adhokṣaje. Ez a folyamat:

Hallás, éneklés az Úr Viṣṇuról, emlékezés,
szolgálni Lótuszlábait, imádatot végezni, imákat mondani,
szolgává válni, a legjobb baráttá válni,
mindennel meghódolni, ami csak a birtokunkban van.
(SB 7.5.23)