HU/Prabhupada 0406 - Bárki, aki ismeri Krisna tudományát lelki tanítómesterré válhat

Előző oldal - videó 0405

Következő oldal - videó 0407

Original Vaniquotes page in English

Discourse on Lord Caitanya Play Between Srila Prabhupada and Hayagriva -- April 5-6, 1967, San Francisco

Prabhupāda: Először a Vijaya Nṛsiṁha Garh templomot látogatjuk meg.

Hayagrīva: Vijaya…

Prabhupāda: Vijaya Nṛsiṁha Garh.

Hayagrīva: Ezt betűzd le nekem később.

Prabhupāda: Betűzöm: V-i-j-a-y N-r-i-s-i-n-g-a G-a-r-h. Vijaya Nṛsiṁha Garh templom. Közel van a korszerű Visakhapatnam hajógyárhoz. Van egy hatalmas indiai hajógyár, a Visakhapatnam. Korábban nem Visakhapatnamnak hívták. Szóval ahhoz közel, öt mérföldre attól az állomástól van egy szép templom a dombon. Tehát, szerintem a templomi díszlet ott van, és Caitanya Mahāprabhu meglátogatta azt a templomot. És a templom után a Godavari folyó partjára ment. Csakúgy, mint a Gangesz egy szent folyó, hasonlóképpen rajta kívül van több, négy másik folyó. Yamuna, Godavari, Kṛṣṇa, Narmada. Ganga, Yamuna, Godavari, Narmada és a Kṛṣṇa. Ezt az öt folyót nagyon szentnek tartják. Tehát Ő a Godavari partjára ment és fürdőt vett, és leült egy szép helyre egy fa alá, és énekelte Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa. Eközben látta, hogy egy nagy felvonulás érkezik, és ennek így kellett történnie, forgatókönyv szerint… Ebben a felvonulásban… Korábban a királyok és a helytartók fürdőt vettek a Gangeszban a kíséretükkel együtt, a zenekarral, brāhmaṇákkal és különféle jótékony cselekedeteket végrehajtva. Szokás szerint így jöttek és fürdőt vettek. Szóval az Úr Caitanya látta, ahogy valaki a nagy felvonulással tart, és Neki korábban meséltek Rāmānanda Rāya-ról, Madras tartomány kormányzójáról. Sārvabhauma Bhaṭṭācārya megkérte Őt, hogy: „Dél Indiába mész. Találkoznod kell Rāmānanda Rāya-val. Nagyszerű bhakta.” Szóval, mikor a Kaveri partján ült és Rāmānanda Rāya a felvonulással jött, Ő megismerte, hogy Rāmānanda Rāya az. De mert sannyāsī volt, nem szólíthatta meg. De Rāmānanda Rāya nagyszerű bhakta volt, és meglátta a sannyāsīt, a fiatal sannyāsīt, ahogy ült és a Hare Kṛṣṇát énekelte. Általában a sannyāsīk nem éneklik a Hare Kṛṣṇát. Ők csak, „Oṁ, oṁ…”. Csak az oṁ hangot éneklik. A Hare Kṛṣṇát nem.

Hayagrīva: Hogy érted, hogy nem szólíthatta meg mert sannyāsī volt?

Prabhupāda: A korlátozás az, hogy egy sannyāsī nem koldulhat vagyonos férfitól és nem kezdeményezi a kapcsolatot vele. Ez egy megkötés. Se vagyonos nőktől, se vagyonos férfiaktól.

Hayagrīva: De azt gondoltam, hogy Rāmānanda Rāya bhakta volt.

Prabhupāda: Bhakta volt, kétségtelenül, de a külvilág felé kormányzó volt. Külsőleg. Tehát, Caitanya Mahāprabhu nem ment hozzá, de megértette, hogy: „Itt van egy kedves sannyāsī.” Odament, a tiszteletét ajánlotta és leült Őelőtte. Mivel már tudott róla, az Úr Caitanya azt mondta: „Bhaṭṭācārya már mesélt rólad Nekem. Nagyszerű bhakta vagy. Eljöttem hát, hogy lássalak.” Ekkor így felelt: „Nos, milyen bhakta? Én egy vagyonos ember vagyok, politikus. De Bhaṭṭācārya nagyon kedves hozzám, hogy megkérte Őszentségedet, hogy látogasson meg. Szóval, ha eljöttél, kedvesen kérlek, szabadíts meg engem az anyagi māyātól.” Megbeszéltek egy találkozót Rāmānanda Rāya-val, és az este folyamán ismét találkoztak, és beszélgettek a lelki életben való fejlődésről. Az Úr Caitanya kérdezett és Rāmānanda Rāya válaszolt. Persze, ez egy hosszú történet kettejük beszélgetéséről.

Hayagrīva: Rāmānanda Rāya.

Prabhupāda: Igen.

Hayagrīva: Nos, fontos lehet ez? Ez a jelenet kettejük találkozójáról?

Prabhupāda: Találkozó, megbeszélés… El szeretnéd mesélni ezt a beszélgetést?

Hayagrīva: Nos, ha szükséges beszélni erről a jelenetről, ez fontos lehet. Azt akarod, hogy én mutassam be a beszélgetést?

Prabhupāda: A lényeg az egészből, hogy Ő találkozott Rāmānanda Rāya-al, aki a felvonulással érkezett, ez egy szép forgatókönyv volt. Erről már beszéltünk. Nos ami a beszélgetést illeti, annak az a lényege…

Hayagrīva: Csak röviden foglald össze.

Prabhupāda: Röviden összefoglalva. Ebben a szituációban Caitanya Mahāprabhu felvette a tanítvány szerepét. Nem pontosan tanítvány. Ő kérdezett és Rāmānanda Rāya válaszolt. Tehát a jelenet lényege, hogy Caitanya Mahāprabhu nem követte a formaságokat, miszerint csak a sannyāsīk lehetnek lelki tanítómesterek. Bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, lelki tanítómester lehet. És, hogy gyakorlati példát mutasson, habár Ő sannyāsī és brāhmaṇa volt, Rāmānanda Rāya pedig śūdra és gṛhastha volt, családos, mégis elfogadta a tanítvány szerepét és Rāmānanda Rāya-tól kérdezett. Rāmānanda Rāya tétovázott válaszolni: „Hogyan vehetem fel a tanító szerepét egy sannyāsīval szemben?” Caitanya Mahāprabhu azt válaszolta: „Nem, nem. Ne tétovázz.” Ő kijelentette, legyen az ember sannyāsī vagy családos, vagy brāhmaṇa, vagy śūdra, nem számít. Bárki, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát elfogadhatja a tanító szerepét. Szóval, ez volt az Ő, akarom mondani, az Ő adománya. Mert az indiai társadalomban csak a brāhmaṇák és a sannyāsīk lehettek lelki tanítómesterek. De Caitanya Mahāprabhu azt mondta: „Nem. Bárki lehet lelki tanítómester, feltéve, ha alaposan ismeri a lelki tudományt.” A beszélgetés lényege az volt, hogy hogyan emelheti fel magát az ember a tökéletes Istenszeretet legmagasabb szintjére. Valamint, hogy ezt az Istenszeretet a legtökéletesebb formában Rādhārāṇī valósítja meg. Tehát, ez a bhāva, ez Rādhārāṇī tulajdonsága. És Rāmānanda Rāya, Rādhārāṇī társának Lalitā-sakhīnak a szerepében, megölelte az Urat és eksztázisban kezdtek el táncolni. Ez a jelenet vége. Mindketten eksztázisban kezdtek el táncolni.

Hayagrīva: Rāmānanda Rāya.

Prabhupāda: És Caitanya Mahāprabhu.

Hayagrīva: Rendben.