HU/Prabhupada 0415 - Hat hónapon belül Istenné válsz - Nagyon ostoba következtetés
Lecture & Initiation -- Seattle, October 20, 1968
Az élet hossza ebben a korban nagyon bizonytalan. Bármelyik pillanatban meghalhatunk. De ez az élet, ez az emberi létforma nagyszerű lehetőség. Mi ez a lehetőség? Hogy végleges megoldást találjunk az élet nehézségeire. Ebben a… Amíg ebben az anyagi formában, ebben a testben vagyunk, egyik testet a másikra kell cseréljük, egyik testet a másikra. „A születés, halál, öregség és betegség okozta gyötrelem felismerése.” (BG 13.9) Ez az ismétlődő születés és halál. A lélek halhatatlan, örökkévaló, de változik, éppúgy, ahogy te a ruhádat cseréled. Ezt a problémát nem veszik figyelembe, de ez probléma. Az emberi élet arra való, hogy megoldást találjon erre a problémára, de az emberek nem rendelkeznek tudással és a probléma megoldását sem veszik komolyan. Tehát az élettartam, ha hosszú életet kapsz, akkor esély van rá, hogy találkozz valakivel, találkozz olyan személlyel, aki által meg tudod oldani az életedet fenti problémáit. De most ez is majdnem lehetetlen, mert az életünk nagyon rövid. Prāyeṇa alpāyuṣaḥ sabhya kalāv asmin yuge janāḥ mandāḥ. És bármekkora élettartamot kapunk, azt sem használjuk ki megfelelően. Ezt az életet pont úgy használjuk ki mint az állatok, csak: evés, alvás, párzás, védekezés. Ez minden. Ebben a korban, az ember egy pazar étkezés után úgy gondolja: „A mai kötelességem le van tudva.” Ha valaki el tud tartani egy feleséget és két, három gyereket, akkor nagyon nagy emberként tekintenek rá. Ő gondoskodik egy családról. Mert a legtöbben család nélkül vannak, mindenféle felelősség nélkül. Ez jellemző erre a korra.
Tehát, még ha rövid életet is kapunk, azt sem vesszük komolyan. Mandāḥ, nagyon lassú. Csakúgy, ahogy mi terjesztjük a Kṛṣṇa-tudatú mozgalmat. Senki sem veszi komolyan, hogy megtanulja vagy megértse miről szól ez a folyamat. Ha pedig valakit érdekel, akkor is becsapottak akarnak lenni. Valami könnyű dolgot akarnak, vagy valami olcsót az önmegvalósításhoz. Van pénzük, meg akarják vásárolni valakitől az önmegvalósítást, akkor lesz valaki aki azt mondja majd: „Adok neked néhány mantrát, és te, tizenöt percnyi meditációval, hat hónapon belül Istenné válsz.” Ezt akarják. Mandāḥ manda-matayo. Manda-matayo nagyon ostoba következtetést jelent. Ne gondolják azt, hogy: „Az élet problémáinak megoldása, megvásárolható mindössze harmincöt dollárért?” Annyira ostobák. Mert, ha azt mondjuk nekik, hogy az élet problémáinak megoldására, követnetek kell ezeket az elveket, akkor: „Ó, ez nagyon nehéz. Fizetek inkább harmincöt dollárt és oldd meg, dolgozz ki egy megoldást.” Látjátok? Így akarnak becsapottak lenni. Az ilyeneket nevezik manda-matayo-nak. És a csalók jönnek és becsapják őket. „Kali vaskorszakában az emberek rövid életűek. Örökké civakodnak, lusták, félrevezetettek, szerencsétlenek, és legfőképpen mindig zavarodottak.” (SB 1.1.10) Manda-bhāgyā azt jelenti, hogy szerencsétlenek is. Még, ha Isten saját maga is jön el: „Kérlek, jöjjetek Hozzám.” Ó, még akkor sem törődnek vele. Látjátok? Ezért szerencsétlenek. Ha valaki felajánl neked egymillió dollárt, és azt mondod: „Nem kérem, nem szeretem.” akkor nem vagy szerencsétlen? Caitanya Mahāprabhu azt mondta:
- harer nāma harer nāma harer nāma eva kevalam
- kalau nāsty eva nāsty eva nāsty eva gatir anyathā
- (CC Adi 17.21)
„Az önmegvalósításért csak énekeljétek a Hare Kṛṣṇát és látni fogjátok az eredményt.” Nem. Nem fogadják el. Ezért szerencsétlenek. Még, ha a legjobb dolgot ajánlod is, a legkönnyebb folyamatot, de mégsem fogadják el, mert azt akarják, hogy becsapják őket… Értitek? Mandāḥ sumanda-matayo manda-bhāgyā hy upadrutāḥ (SB 1.1.10). És állandóan zaklatottak: sorozóbizottság, ilyen bizottság, olyan bizottság, ez, az, oly sok minden által. Ilyen helyzetben vannak. Rövid élet, nagyon lassú, nincs megértés, és még ha megértést is akarnak, akkor is becsapottak akarnak lenni, szerencsétlenek, zavarodottak. Ez a helyzet jellemző napjainkra. Nem számít, hogy Amerikában születtél, vagy Indiában, mindenhol ez jellemző.