HU/Prabhupada 0418 - Az avatás a cselekedeteink kezdetét jelenti

Előző oldal - videó 0417

Következő oldal - videó 0419

Lecture & Initiation -- Seattle, October 20, 1968

Szóval az avatás… Már sok avatott tanítványunk van, néhányan pedig ma este fognak avatást kapni. Az avatás a harmadik fejlődési szakasz a mozgalmunkban. Az első a śraddhā, egy kevés hit. Csakúgy, mint a tanítványaink kimennek a piactérre és énekelnek, és sokan adományoznak; van, aki Vissza Istenhez magazint vesz. Ezzel a hittel kezdődik: „Ó, ez itt egy jó mozgalom. Együttműködök velük.” Ādau śraddhā. Majd, ha elkezd mélyebben érdeklődni, akkor eljön a leckéinkre. „Rendben, lássuk mit tanítanak ezek a Kṛṣṇa-tudatú hívők.” Szóval eljönnek. Ez a második fejlődési szakasz. Az első egy automatikus szimpátia a mozgalom felé. A második amikor csatlakoznak vagy együttműködnek velünk, bekapcsolódnak a tevékenységeinkbe. Pont úgy, ahogy kedvesen eljöttetek és meghallgattok engem. Hasonlóképpen, ha valaki elkezd mélyebben érdeklődni vagy fejlődik a hite, akkor eljön hozzánk, ez a második szakasz. És a harmadik fejlődési szakasz… Ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅga atha bhajana-kriyā (CC Madhya 23.14-15). Az avatás a cselekedetek kezdetét jelenti. A cselekedetek kezdetét. Hogyan tud fejlődni az ember a Kṛṣṇa-tudatban, hogy eljusson a tökéletes szintre, ez az avatás. Az avatás nem azt jelenti, hogy célhoz értünk. Ez a harmadik fejlődési szakasz. Azután a negyedik szakasz, az avatottaknak, ha követik a szabályokat és a szabályozó elveket, és, ha egy meghatározott számú Hare Kṛṣṇa maha mantrát énekelnek, akkor fokozatosan minden kétség és aggodalom eltűnik. Mik ezek a kétségek és aggodalmak? Arra kérjük a tanítványainkat, hogy tartózkodjanak a tiltott nemi élettől, a nem vegetáriánus ételektől, a kábító és mámorító szerektől, és a szerencsejátékoktól. Ez a négy szabály. Tehát, általában ez a négy dolog nagyon kiemelkedő a társadalomban, különösképp a nyugati országokban. De ezek a tanítványok, akik avatást kapnak és követik az éneklést, nagyon könnyen felhagynak ezzel a négy dologgal, minden nehézség nélkül. Ezt anartha nivṛttinek hívják. Ez a negyedik fejődési szakasz. Az ötödik fejlődési szakasz, amikor a tanítvány megszilárdul. „Igen.” Csakúgy, mint egy tanítványunk, Mr. Anderson, én még nem is nem láttam őt, de, mert más bhaktáinkal társul, azt írta: „Az egész lényemmel arra vágyom, hogy Kṛṣṇa-tudatú bhakta legyek.” Ezt úgy hívják: niṣṭhā, megszilárdulás. Tato niṣṭhā tato ruci. Ruci azt jelenti amikor a lelki ízeket már tapasztaljuk. Miért mennek ki ezek a fiúk harinámozni? Ebből az éneklésből lelki ízt merítenek. Kifejlődött náluk a lelki íz. Máskülönben a semmiért nem vesztegetnék az idejüket. Tudásra tettek szert, fejlődtek. Tehát az íz. Megszilárdulás, majd a lelki íz, tathāsaktis. Amikor jelen van a lelki íz, akkor kezdődik a ragaszkodás. Akkor már nem tudja feladni. Nagyon sok levelek kapok. Néhány tanítvány nem tud kijönni az istentestvéreivel, elmennek, de ezt írják: „Nem tudok elmenni. Nem tudok elmenni.” Megfogta őket ez a dolog. Értitek? Umāpati írt nekem egy levelet, hogy nehézségei támadtak, nem tud élni, nem tud a mozgalom nélkül élni. Most Dallasban van. Látjátok? Valami félreértés miatt nem jön ki az istentestvéreivel, de nem képes elhagyni a mozgalmat. De ez csak átmeneti. Ezt asaktiḥ-nak hívják, ragaszkodás. Tathāsaktis tato bhāva. Majd fokozatosan fejlődik, tapasztal némi eksztázist, mindig Kṛṣṇára gondol. És ezután következik a tökéletes fejlettségi szakasz, amikor teljes mértékben kifejlődik a Kṛṣṇa iránti tiszta szeret. Szóval ez a folyamat.