HU/Prabhupada 0445 - Divat vált belőle - Náráyant mindenki mással egyenlőnek tartják
Lecture on SB 7.9.2 -- Mayapur, February 12, 1977
Pradyumna: Fordítás - „A szerencse istennőjét, Lakṣmījīt arra kérték a jelenlévő félistenek, hogy Ő lépjen előre, mert ők féltek megközelíteni az Urat. Ám még ő sem látta soha az Úr csodálatos és rendkívüli formáját, s így nem volt képes az Úr elé lépni."
Prabhupāda:
- sākṣāt śrīḥ preṣitā devair
- dṛṣṭvā taṁ mahad adbhutam
- adṛṣṭāśruta-pūrvatvāt
- sā nopeyāya śaṅkitā
- (SB 7.9.2)
Tehát Śrī, Lakṣmī mindig Nārāyaṇa, Bhagavān társaságában van. Lakṣmī-Nārāyaṇa. Bárhol is legyen Nārāyaṇa, Lakṣmī is ott van. Aiśvaryasya samāgrasya vīryasya yaśasaḥ śriyaḥ (Viṣṇu Purāṇa 6.5.47). Śriyaḥ. Tehát Bhagavān, az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig teljes a hat fenségben: aiśvarya, gazdagság; samāgrasya, minden gazdagság.. Senki sem versenyezhet Vele. Az anyagi világban verseny van. Te kaptál ezret, én kétezret, valaki más háromezret vagy három milliót. Senki nem mondja azt, hogy: „Itt a vége, elég pénzt kaptam." Nem, ez lehetetlen. A verseny szükséges Sama ūrdhva. A sama azt jelenti: "egyenlő", az ūrdhva pedig azt, hogy „nagyobb". Senki nem válhat Nārāyaṇnal egyenlővé, és senki nem lehet nagyobb Nála. Manapság nagyon divatos lett ez a daridra-nārāyaṇa. (a szegények szolgálata) Nem. Daridra nem lehet Nārāyaṇa és Nārāyaṇa sem válhat daridra, mert Nārāyaṇa mindig Śrī, Lakṣmījī társaságában van. Hogyan is lehetne Ő daridra? Ezek csak kitalált ostobaságok, aparādha.
- yas tu nārāyaṇaṁ devaṁ
- brahmā-rudrādi-daivataiḥ
- samatvena vikṣeta
- sa pāṣaṇḍi bhaved dhruvam
- (CC Madhya 18.116)
A sastra (Szentírás) azt mondja, yas tu nārāyaṇaṁ devam. Nārāyaṇa, a Legfelsőbb Úr... Brahmā-rudrādi daivataiḥ. Nem is szólva a szegénységről, még ha Nārāyaṇt ezekkel a hatalmas félistenekkel tartjuk egyenlőnek, Brahmāval vagy az Úr Śivával, ha valaki úgy látja, hogy „Nārāyaṇa ugyanolyan jó, mint az Úr Brahmā vagy az Úr Śiva," samatvena vikṣeta sa pāṣaṇḍi bhaved dhruvam, nyomban pāṣaṇḍi válik belőle. A pāṣaṇḍi azt jelenti: a legszerencsétlenebb. Ez a szentírás rendelkezése. Yas tu nārāyaṇaṁ devam brahmā-rudrādi-daivataiḥ samatvena.
Szóval ez valami divat lett mostanában, Nārāyaṇt mindenkivel egyenlőnek tekinteni. Ezzel fokozatosan lerombolták India kultúráját . Nārāyaṇa nem lehet egyenlő. Nārāyaṇa személyesen mondja a Bhagavad-gītāban, hogy mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya (BG 7.7). Egy másik szót használ itt: asamaurdhva. Senki nem lehet egyenlő Nārāyaṇnal, Ő Viṣṇu-tattva. Nem. Oṁ tad viṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti sūrayaḥ (Ṛg Veda 1.22.20). Ez egy mantra a Ṛg Védából Viṣṇoḥ padaṁ paramaṁ padam. Arjuna így szólítja meg Bhagavānt: paraṁ brahma paraṁ dhāma pavitraṁ paramaṁ bhavān (BG 10.12). Paramaṁ bhavān. Ez a pāṣaṇḍī elmélet tönkre teszi az ember lelki fejlődését. Māyāvāda. Māyāvāda. Ezért Caitanya Mahāprabhu szigorúan megtiltotta, hogy a Māyāvādīk társaságába járjunk. Māyāvādī bhāṣya śunile haya sarva-naśa (CC Madhya 6.169): „Bárki, aki a Māyāvādīk társaságát keresi, elpusztítja saját lelki életét." Sarva-naśa. Māyāvādī haya kṛṣṇe aparādhi. Nagyon-nagyon figyelmesen kerüljétek el ezeket a Māyāvādī gazembereket. Nincs olyasmi, hogy „Nārāyaṇa szegény lett." Lehetetlen. Nārāyaṇa tehát mindig sākṣāt śrīḥ társaságában van.
Śrī, akit itt kiemelnek, Śrī, Lakṣmījīt, miért állandóan Nārāyaṇa társaságában él. Ez a Śrī kiterjedés Vaikuṇṭhalokán él. Lakṣmī-sahasra śata-sambrahma sevyamānaṁ.
- cintāmaṇi prakara-sadmasu kalpa vṛkṣa
- lakśāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam
- lakṣmī sahasra-śata sambrahma-sevyamānaṁ
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
- (Bs. 5.29)
Nem csak egy Śrī, Lakṣmī, hanem lakṣmī-sahasra-śata. Az Urat szolgálják mindannyian, sambrahma sevyamānaṁ. Lakṣmījī istennőhöz imádkozunk tisztelettel: „Anya, adj egy kis pénzt! Tégy meg egy apró szívességet, hogy boldog lehessek!" Śrīt imádjuk. Ő mégsem marad velünk, Śrī. Śrī másik neve Cañcalā. Cañcalā az anyagi világban. Ma lehet, hogy milliomos vagyok; holnap pedig egy koldus az utcán. Mert minden gazdagság a pénztől függ. Tehát a pénz ebben a világban senki sem tudja állandóan megtartani. Lehetetlen. Ezt jelenti Śrī, aki olyan nyughatatlan, ők sambrahma módban, tisztelettel imádják az Urat. Mi azt gondoljuk: „Lakṣmī talán itt marad", Śrī viszont azt gondolja: „Kṛṣṇa talán itt marad." Hát ez a különbség. Mi itt attól félünk, hogy Lakṣmī bármely percben elhagyhat bennünket, ők meg attól tartanak, hogy Kṛṣṇa hagyhatja el őket. Ez a különbség. Ilyen Kṛṣṇa, ilyen Nārāyaṇa, hogyan is lehetne daridra (szegény)? Ez mind csak képzelődés.