HU/Prabhupada 0496 - A śruti azt jelenti, hogy hallunk a Legfelsőbbtől

Előző oldal - videó 0495

Következő oldal - videó 0497

Lecture on BG 2.14 -- Germany, June 21, 1974

Tehát a Kṛṣṇa-tudat mozgalma azt jelenti, hogy mindent tökéletesen tudunk, a legfelsőbb forrástól, Kṛṣṇától. Ez a folyamat. Tad vijñānārthaṁ sa gurum eva abhigacchet (MU 1.2.12). Azért, hogy megértsük azt a témát, ami a meghaladja a felfogásunkat, azt a forrást kell elérnünk, aki tájékoztathat bennünket. Ugyanilyen alapon azt megérteni, hogy ki az apám, az a megértésemen, az elmélkedésemen túl van, de ha elfogadom az édesanyám hiteles kijelentését, az már tökéletes tudás. Így hát a megértésnek, vagy a tudásban való fejlődésnek háromféle folyamata létezik. Az első a közvetlen észlelés, a pratyakṣa. A második a hiteles forrás, a harmadik a śruti. A śruti azt jelenti, hogy hallunk a Legfelsőbbtől. A mi folyamatunk a śruti. A śruti az, amikor a legmagasabb forrástól halljuk a tudást. Ez ami folyamatunk, és igen könnyű. A legmagasabb tekintély valaki, ha hibátlan... A közönséges személyek nem hibátlanok. Hiányosságaik vannak. Az első hiányosság: a közönséges emberek hibáznak. Bármelyik nagy embert nézzük a világban, mind hibákat követnek el. És illúzióban élnek. Valóságként fogadnak el valamit, ami nem az. Mint ahogy valóságként fogadjuk el ezt a testet. Ez az illúzió. Nem a valóság. „Lélek vagyok." Ez a valóság. Ezt hívják illúziónak. És ezzel a látszólagos tudással, ezzel a tökéletlen tudással válik valaki tanárrá. Ez egy másik átverés. Az összes tudós és filozófus azt mondja, „Talán", „Lehetséges." Akkor hol a tudásuk? „Lehetséges" és „talán." Akkor miért mondja magát tanárnak? „A jövőben majd megértjük". És mi a jövő? Elfogadnátok, ha később válaszolnám meg? „A jövőben majd felfedezem, ezért vagyok tudós." Miféle tudós az ilyen? És mindenek előtt, itt vannak az érzékeink hiányosságai. Ahogy látjuk egymást, mert világos van. Ha nincs fény, mit ér a látásom ereje? De ezek az ostobák nem értik, hogy mindig is hiányossággal élnek, és mégis, a tudásról szóló könyveket írnak. Mi ez a tudás? A tudást a tökéletes személytől kell megszereznünk.

Ezért teszünk szert tudásra Kṛṣṇától, a Legfelsőbb Személyiségtől, a tökéletes személytől. És Ő tanácsolja azt, hogy ha valaki véget akar vetni a szenvedésnek és az örömnek, akkor egy bizonyos elrendezéseket kell tennie és nem elfogadnia ezt az anyagi testet. És Kṛṣṇa azt is megmondja, hogyan kerüljük el, hogy anyagi testbe kerüljünk. A Második fejezetben ezt magyarázza el. A Negyedik fejezetben Kṛṣṇa azt mondta, hogy janma karma me divyaṁ yo jānāti tattvataḥ, tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti (BG 4.9). Csak próbáld megérteni Kṛṣṇa cselekedetit. Ezek a kedvtelések megtalálhatók a történelemben, a Mahābhāratában. Mahābhārata, azt jelenti, nagyobb India, vagy nagyobb Bhārata, Mahābhārata, ez történelem. Abban a történelemben a Bhagavad-gītā is benne van. Tehát Kṛṣṇa Magáról beszél. Próbáljátok megérteni Kṛṣṇát. Ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk lényege. Egyszerűen igyekezzetek megérteni Kṛṣṇát, a kedvteléseit. Ő nem személytelen. Janma karma me divyam. A karma azt jelenti: tettek. Neki tettei vannak. Miért vesz részt ebben a világban, a cselekedeteivel? Miért jön el?

yadā yadā hi dharmasya

glānir bhavati bhārata

abhyutthānam adharmasya

tadātmānaṁ sṛjāmy aham

(BG 4.7)

Van valami célja; Küldetése van. Próbáljátok megérteni Kṛṣṇát, a küldetését és a cselekedeteit. Történelmi formában íródnak le. Hol itt a nehézség? Annyi mindent elolvasunk, bizonyos vezetők, politikusok történetét, cselekedeteit. Ugyanezt, ugyanezt az energiát próbáljátok Kṛṣṇa megértésére fordítani. Hol itt a nehézség? Kṛṣṇa tehát számtalan kedvtelésben nyilvánítja meg Önmagát.