HU/Prabhupada 0544 - Különösen kihangsúlyozzuk Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura misszióját

Előző oldal - videó 0543

Következő oldal - videó 0545

His Divine Grace Srila Bhaktisiddhanta Sarasvati Gosvami Prabhupada's Appearance Day, Lecture -- Mayapur, February 21, 1976

Prabhupāda: Ma, a lelki tanítómesterünk, Oṁ Viṣṇupāda Paramahaṁsa Parivrājakācārya Aṣṭottara-śata Śrīmad Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda kedvező megjelenési napja van. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura missziója... Azon túl, ahogy élt, különösen kihangsúlyozzuk Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura misszióját. Ez a hely, Māyāpur, egykor Miyapuraként volt ismert. Jórészt mohamedánok lakják. Valahogyan a Māyapura név Miyāpurrá változott. Az emberek még ma sem nagyon biztosak abban, hogy hol van Śrī Caitanya Mahāprabhu születési helye. Bhaktivinoda Ṭhākura kutatni kezdett, hogy megtalálja a valódi helyet. Jagannātha dāsa Bābājī Mahārāja irányításával ezt a jelenlegi Yogapīṭhát jelölték meg, mint Śrī Caitanya Mahāprabhu születési helye. Bhaktivinoda Ṭhākura először nagyon gazdag hellyé akarta fejleszteni a területet, ami illik Śrī Caitanya Mahāprabhu szent nevéhez. Ez a mozgalmat tehát Māyāpur fejlesztésével indította el. Nem tudta befejezni, tehát a feladatot Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura vette át. Az ő erőfeszítése, és tanítványainak segítsége révén e hely fokozatosan fejlődött, s a mi törekbéseink is hozzájárultak ehhez. Ezért neveztük el ezt a templomot Māyāpur Chandrodayának. Nagy vágyunk van arra, hogy e helyet széppé, pazarrá fejlesszük, és szerencsére most már kapcsolatban állunk más országokkal, különösen Amerikával is. Bhaktivinoda Ṭhākura erős vágya volt, hogy az amerikaiak idejöjjenek, és fejlesszék e helyet, és együtt az indiaiakkal énekeljenek és táncoljanak.

Tehát az álma Caitanya Mahāprabhu jóslata is egyben,

pṛthivīte āche yata nagarādi grāma

sarvatra pracāra haibe mora nāma

(CB Antya-khaṇḍa 4.126)

Caitanya Mahāprabhu arra vágyott, hogy minden indiai vegyen részt,

bhārata bhūmite manuṣya-janma haila yāra

janma sārthaka kari' kara para-upakāra.

(CC Adi 9.41)

Ez Caitanya Mahāprabhu missziója, para-upakāra. A para-upakāra azt jelenti, hogy jót tenni másokkal. Természetesen az emberi társadalomban különböző módon lehet jót tenni másokkal - jóléti intézkedésekkel - de többé-kevésbe... Miért többé-kevésbé? Szinte mindenki, azt gondolja, hogy a test az önvaló, és jót tenni a testtel jóléti cselekedet. Ám valójában ez nem jóléti cselekedet, mert a Bhagavad-gītāból világosan megérthetjük, hogy antavanta ime dehaḥ nityasyoktāḥ śarīriṇaḥ. Ez a test antavat. Az anta azt jelenti, hogy vége lesz. Mindenki tuja, hogy a test nem állandó, vége lesz. Bármi, ami anyagi, bhūtvā bhūtvā pralīyate (BG 8.19), annak van születési dátuma, fennmarad valameddig és megsemmisül. A lelki oktatás azzal a megértéssel kezdődik, hogy „Én nem ez a test vagyok!” Ez a lelki oktatás. A Bhagavad-gītāban az első utasítás, amit Kṛṣṇa Arjunának adott, hogy nem ez a test vagyunk. Mivel Arjuna a testi felfogás szintjéről beszélt, ezért Kṛṣṇa megfeddte, hogy aśocyān anvaśocas tvaṁ prajñā-vādāṁś ca bhāṣase, (BG 2.11) „Arjuna, úgy beszélsz, mint egy nagyon tanult ember, de olyasmi miatt keseregsz, ami miatt egy tanult személy ezt nem tenné.” Aśocyān anvaśocas tvam.

Az ilyesfajta jó cselekedet a testet veszi számításba, mint a kórházak és megannyi más dolog, amik kétségtelenül jók, de a végső cél, hogy a léleknek tegyünk jót. Ez a végső cél. Ez a teljes védikus utasítás. És Kṛṣṇa ennél a pontnál kezdi tanítani: Dehino 'smin yathā dehe kaumāraṁ yauvanaṁ jarā (BG 2.13).