HU/Prabhupada 0562 - Az én autoritásom a Védikus irodalom

Előző oldal - videó 0561

Következő oldal - videó 0563

Press Interview -- December 30, 1968, Los Angeles

Prabhupāda: Az én autoritásom a védikus irodalom, igen. A Bhagavad-gītāban megtaláljátok... Láttátok már a mi Bhagavad-gītānkat?

Újságíró: Igen. Van belőle az irodában. Láttam már.

Prabhupāda: Vannak benne magyarázatok. Mindezen dolgok magyarázatai. Van leírás egy másik természetről, amit lelki természetnek nevezünk. Ez az anyagi természet. Az ég, amilyen messze csak ellátsz, az ez az univerzum. Ehhez hasonlóan még több millió univerzum létezik. És mindezek együtt alkotják az anyagi eget. Ezen túl pedig van a lelki ég, amely sokkal, sokkal nagyobb, mint ez. És vannak lelki bolygók. Ez az információ a Bhagavad-gītāból származik, nem beszélve egyéb védikus írásokról. A Bhagavad-gītāt gyakorlatilag az egész világon nap mint nap olvassák, de nem értik. Csak tanulják a Bhagavad-gītāt, vagy csak hamisan azt gondolják, hogy „Én vagyok Isten!” Ez minden. De nem fogadnak el semmiféle információt sem. Van egy vers a Nyolcadik fejezetben: paras tasmāt tu bhāvo 'nyo 'vyakto 'vyaktāt sanātanaḥ. (BG 8.20). Azt mondja el, hogy az anyagi természeten túl van egy másik természet is, ami örök. Ez az anyagi természet létrejön, majd újra és újra megsemmisül. De az a természet örök. Ezek a dolgok ott vannak. Ehhez hasonlóan ott a bolygók is örökkévalók. Az élőlények szintén örökkévalók. Ezt nevezik sanātanának. A sanātana azt jelenti, hogy örök, vég és bármiféle kezdet nélküli. De ez a természet, amelyben most vagyunk, ez a test, ennek van kezdete és vége, és mint bármi, ez a kozmikus természet is rendelkezik kezdettel és véggel. Ez a mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk arról szól, hogy hogyan helyezzük át magunkat a másik, az örök természetbe.

Újságíró: Ezt kutatják az emberek.

Prabhupāda: Igen. Ezt keresik. Mindenki próbál boldog lenni, mert ez minden élőlény előjoga. Természetüknél fogva akarnak boldogok lenni, de nem tudják, hogy merre találják ezt a boldogságot. Ott akarnak boldogok lenni, ahol a négy dolog, a négy nyomorúságos állapot létezik, nevezetesen a születés, a halál, a betegség és az öregség. Rengeteg tudós próbál boldog lenni, próbál másokat boldoggá tenni, de melyik tudós próbálja megállítani a halált, az öregséget és a betegséget? Megpróbálta valamelyik is?

Újságíró: Nem tudom.

Prabhupāda: Akkor mi ez? Miért nem fontolják meg, hogy „Annyi fejlődést értünk el, de mik az eredményeink e négy dolog tekintetében?” Nincs semmilyen eredményük. És még mindig olyan büszkék, hogy fejlettek az oktatásban, a tudományokban! De a négy fő nyomorúságos körülményt illetően ugyanott tartanak. Érted? Lehet, hogy az orvostudományban van fejlődés, de nincs olyan orvosság, amelyet úgy hirdethetnének, hogy „Gyerünk, nincs több betegség!” Van ilyen orvosság? Akkor mi a fejlődés? A betegségek inkább csak különböző formákban növekednek. Feltalálták a nukleáris fegyvert. És az mire való? Ölni. De feltaláltak valami olyat, amitől nem fog több ember meghalni? Az lenne az érdem! Az ember minden pillanatban haldoklik, ők pedig valamit arra találtak fel, hogy meggyorsítsák a halált. Ez minden. Ez olyan nagyon, nagyon nagy érdem? Tehát a halál tekintetében nincs megoldás, nincs... Próbálják megállítani a túlnépesedést. De hol a megoldás? A népességszám minden percben három fővel emelkedik. Ez a statisztika. Tehát nincs megoldás a születésre sem, nincs a halálra sem, nincs a betegségre és nincs az öregségre sem. Volt egy nagyszerű tudós, Einstein professzor, aki öreg korában halt meg. Miért nem állította meg az öregedést? Mindenki próbál fiatal maradni. Hol van ez a folyamat? Nem foglalkoznak azzal, hogy ezeket megoldják, mert ez túl van az erőforrásaikon. Mindössze csak blöffölnek, ez minden. Nem foglalkoznak azzal, hogy mi a valódi probléma és hogy hogyan oldják meg! Nem foglalkoznak vele! De van egy mozgalom, a Kṛṣṇa-tudat mozgalma. Itt van a megoldás mindezekre a problémákra, ha az emberek komolyan veszik. Igen! És ez az egész el van magyarázva a Bhagavad-gītāban. Hadd próbálják megérteni! Legalább tegyenek egy kísérletet! Miért ennyire érzéketlenek és csak mennek a maguk útján?