HU/Prabhupada 0567 - Ezt a kultúrát akarom a világnak adni
Press Interview -- December 30, 1968, Los Angeles
Újságíró: Mióta van itt, uram?
Prabhupáda: 1965 szeptemberében jöttem ide, majd, azt hiszem, 1967 májusában egy kicsit gyengélkedtem. Akkor visszamentem Indiába. Majd 1967 decemberében, mindössze egy év múlva visszajöttem.
Újságíró: Igen, látom. Miért jött ide?
Prabhupāda: Mert át akarom adni a világnak ezt a kultúrát, és azt gondolom, hogy Amerika egy fejlett ország. Ha az amerikaiak elfogadják, akkor lesz lehetőség arra, hogy az egész világon elterjesszük. Ez az elképzelésem. És most bizakodó vagyok, mert ezek a művelt fiatal amerikaiak nagyon komolyan veszik ezt a mozgalmat. Értekezéseket, könyveket adunk ki, és ők nagyon jól írnak. Öregember vagyok, lehet, hogy meghalok, de az eszmét már elültettem. Ez folytatódni fog. Folytatódni fog, és elfogadják majd. A próbán már túl vagyunk. Ha szépen hirdetjük, akkor minden bizonnyal elfogadják. És ezek a fiúk, akik csatlakoztak hozzám, komolyan veszik. Szóval bizakodó vagyok.
Újságíró: Láttam a magazinjukat. Nagyon szép!
Prabhupāda: A Back to Godhead-et?
Újságíró: Ó, igen. Egy gyönyörű magazin.
Prabhupāda: Nagyon köszönöm. Köszönöm.
Újságíró: Nagyon szép. Hol készült?
Prabhupāda: New Yorkban adták ki.
Újságíró: New Yorkban. Láttam az utolsó számot… Gyönyörű magazin. Körülbelül hányan vannak a mozgalomban?
Prabhupāda: Valamivel több, mint száz tanítványom van, akik szigorúan követik a szabályozó elveket.
Újságíró: Száz.
Prabhupāda: Igen. Különböző központokban. Tizenhárom központunk van. Néhány tanítványom Londonban dolgozik.
Újságíró: Londonban?
Prabhupāda: Igen, nagyon jól csinálják. Mindannyian házaspárok. Én adtam őket össze. Igen. Én adtam őket össze. Fiatal fiúk, mind harminc alatt. A legidősebb tanítványom huszonnyolc éves. A többi huszonöt, huszonnégy. Legfeljebb harminc. És ehhez hasonlóan a lányok, akiket látott. Érti. Tehát összeadtam és boldoggá tettem őket a házas életeben. A gondolkodásmódjuk… Ők nem keresik az úgynevezett pöffeszkedő életet. Nagyon egyszerűen, a minimális testi szükségleteiket kielégítve tudnak élni, de a gondolkodásuk igen fejlett, Kṛṣṇa-tudatú gondolkodás. Tehát nagyon bizakodó vagyok, hogy még ha meg is halok… Mivel öregember vagyok, hetvenhárom éves. Bármikor meghalhatok. De most már biztos vagyok abban, hogy a mozgalmam folytatódni fog. Ezek a fiúk fogják tovább vinni. A küldetésem ily módon sikeres. Azzal az elképzeléssel jöttem ide, hogy a Kṛṣṇa-tudatú mozgalmat Amerikából kell elindítani. Mivel bármi, amit Amerika elfogad, azt az emberek követik, mert Amerikáról úgy tartják… Valóban Amerika nem egy szegénység sújtotta ország. Nagyon könnyen meg tudják érteni, el tudják fogadni. És rengeteg összezavarodott fiatal van.