HU/Prabhupada 0580 - Nem tudjuk kielégíteni a vágyainkat Isten jóváhagyása nélkül
Lecture on BG 2.21-22 -- London, August 26, 1973
Sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ, „Mindenki szívében ott lakozom.” Találd meg Istent, találd meg Kṛṣṇát! Több helyen, az egész védikus irodalom mondja, guhāyām. Guhāyām azt jelenti, a szívben. Sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca (BG 15.15). A legfelsőbb irányító, Kṛṣṇa ott ül, és irányít, „Ez az élőlény most így akarja beteljesíteni a vágyait.” Utasítást ad az anyagi természetnek. „Készíts ennek a gazembernek egy ilyen járművet, testet.” Élvezni akarja. Rendben, hadd élvezzen!” Ez történik. Mind gazemberek vagyunk, ahogy a különböző életeinket megalkotjuk. „Úgy gondolom.” Tehát gondolkodtok. Amint elkezdtek gondolkodni... De nem tudjuk kielégíteni a vágyainkat Isten jóváhagyása nélkül. Ez lehetetlen. Ám mivel makacsul ragaszkodunk: „De én így akarom teljesíteni a vágyam!”, Kṛṣṇa jóváhagyja. "Rendben." Ahogyan egy gyerek ragaszkodik ahhoz, hogy megkapjon valamit. Az apa odaadja, „Rendben, tessék!” A testek tehát, amelyeket kapunk, csak a Legfelsőbb Úr jóváhagyásával lehet a miénk. Ám Ő vonakodva hagyja jóvá, hiszen „Miért akar ez a gazember ilyet?” Ez a mi helyzetünk. Ezért végül Kṛṣṇa azt mondja, sarva-dharmān parityajya, (BG 18.66) „Add fel mindezt a gazemberséget, hogy »Ezt a testet akarom, azt a testet akarom. Így akarom élvezni az életet.«, add fel mindezt az ostobaságot.”
A védikus irodalomban azt találjuk, hogy mind az Úr, mind az élőlény is a szívben helyezkedik el. Az élőlény, a jīva vágyik valamire, a mester pedig jóváhagyja, a prakṛti, az anyagi természet pedig adja a testet. „Itt a test, uram, kész van. Jöjjön ide.” Ezért a felszabadulásunk vagy a lekötöttségünk eredeti oka a saját vágyunk. Ahogy vágyakozunk. Ha akarod, vágyhatsz arra, hogy megszabadulj attól, hogy belekeveredj a születés, halál, öregség és betegség ügyekbe, már is kész. Ha pedig folytatni akarod az ügyeidet, a testcserét vāsāṁsi jīrṇāni.. Mert ebben az anyagi testben nem élvezheted a lelki életet. Ezt az anyagi világot az anyagi testedben élvezheted. Ha a lelki életet akarod élvezni, akkor lelki testben kell ezt tenned. De mivel nincs információnk a lelki életről, a lelki élvezetről, csak arra vágyunk, hogy ezt a világot élvezzük. Punaḥ punaś carvita-carvaṇānām (SB 7.5.30), rágni a megrágottat. Ugyanaz a nemi élet, ugyanúgy a férfi és nő, akik otthon évezik egymást. Újra ugyanaz történik, elmennek egy sztriptízbárba. Ugyanaz a cél, a nemi élet, itt vagy ott. De azt gondolják, hogy „Ha színházba megyek, vagy ha a sztriptízbárba, akkor azt nagyon fogom élvezni!” Ez úgy nevezik, hogy punaś carvita-carvaṇānām (SB 7.5.30), rágni a megrágottat. Ugyanaz a nemi élet otthon, rágás, és ugyanaz elmenni a sztriptízbárba, megint rágás. Rágni a megrágottat. Nincs benne rasa. Nincs benne hangulat, zamat, ezért csalódottak lesznek. Mert a dolog ugyanaz. Mint amikor rágod a cukornádat és kiszívod a levét, majd ha megint elkezded rágni, akkor mit fogsz kapni? De annyira ostobák, gazemberek, hogy nem tudják. Próbálják megkapni, az úgynevezett örömöt, azt, amit már élveztek, amelyet már megkóstoltak. Punaḥ punaś carvita-carvaṇānām (SB 7.5.30). Adānta-gobhir viśatāṁ tamisraṁ punaḥ punaś carvita-carvaṇānām. Egy emberi lény... Látni fogod, hogy amikor a kutyák, amikor nemi életet élnek, nem szégyenlősek. Annyi kéjes ember ácsorog ott és nézi. Nézni azt jelenti, hogy akarni, „Ha én is így élvezhetnék az utcán!” És van, amikor csinálják is. Ez történik. Punaḥ punaś carvita-carvaṇānām (SB 7.5.30).