HU/Prabhupada 0587 - Mindannyian éhesek vagyunk lelkileg
Lecture on BG 2.20 -- Hyderabad, November 25, 1972
Ha azt gondolom, hogy én ez a kabát vagyok, akkor az az én tudatlanságom. És ez történik. Az úgynevezett emberiségnek végzett szolgálat azt jelenti, hogy kimosom a kabátot. Mint amikor éhes vagy és én nagyon szépen kimosom a kabátod szappannal. Elégedett leszel? Nem, ez lehetetlen. Mindannyiunk éhesek vagyunk lelkileg . Mit fognak tenni ezek az emberek azzal, hogy kimossák a kabátot és a pólót? Ettől nem lesz béke. Az úgynevezett humanitárius szolgálat azt jelenti, hogy mossák ezt a vāsāṁsi jīrṇānit. Ez minden. És a halál azt jelenti, hogy - nagyon jól el van magyarázva -, hogy amikor a ruha, a te ruhád, az én ruhám túl régi lesz, akkor lecseréljük. Hasonlóan a születés és a halál azt jelenti, hogy átöltözünk. Nagyon világosan el van magyarázva. Vāsāṁsi jīrṇāni yathā vihāya (BG 2.22). Jīrṇāni, öreg ruha, öreg öltözék, eldobjuk, és felveszünk egy másik ruhát, másik öltözéket. Hasonlóan, vāsāṁsi jīrṇāni yathā vihāya navāni gṛhṇāti. Egy új, friss ruha. Mint ahogy én öreg ember vagyok.
Ha nem vagyok felszabadult, ha annyi tervem van, amit ebben az anyagi világban véghez akarok vinni, akkor majd el kell fogadnom egy másik testet. De ha nincs több terved, nincs több terved, niṣkiñcana... Ezt nevezik niṣkiñcanának. Niṣkiñcanasya bhagavad-bhajanonmukhasya. Caitanya Mahāprabhu azt mondja, niṣkiñcana. Teljesen szabadnak kell lennie, teljesen szabadnak ettől az anyagi világtól. Kell a csömör. Ekkor meglesz a lehetősége, hogy a lelki világba kerüljünk.