HU/Prabhupada 0607 - A mi közösségünkben mindannyian istentestvérek, istennővérek vagytok

Előző oldal - videó 0606

Következő oldal - videó 0608

Lecture on SB 1.3.13 -- Los Angeles, September 18, 1972

Ṛṣabhadeva azt tanította, hogy „Kedves fiaim, ez az élet, az emberi élet nem arra van, hogy disznókként és kutyákként elvesztegessük.” Az érzékkielégítés a disznók között is létezik, és még jobb is, mint az embereknél. Nincs korlátozás. Nincs korlátozás. Az emberi társadalomban legalább valamilyen hivatalos korlátozás létezik. Mātrā svasrā duhitrā. Az összes śāstra azt mondja, „Nincs...” De vannak olyan közösségek - erről nem akarunk beszélni -, ahol emberek szexuális kapcsolatot tartanak fenn az anyjukkal, a lányukkal vagy a testvéreikkel. Még mindig. Ez régen is volt. De nem volt mindennapos. De a śāstra azt mondja, mātrā svasrā duhitrā vā nāviviktāsano bhavet (SB 9.19.17). „Ne ülj le egy félreeső helyen még az anyáddal, a lánytestvéreddel vagy a saját lányoddal sem!” Az emberek lehet, hogy azt mondják, „Azok lesznek izgatottak az anyjuk, lánytestvérük vagy a lányuk társaságában, akik ostobák vagy a leglealacsonyodottabbak.” De nem. A śāstra szerint balavān indriya-grāmo vidvāṁsam api karṣati. „Az érzékek olyan erősek, hogy még ha valaki nagyon tanult, akkor is megzavarodhat.” Izgatottá válik, még az anya, a lánytestvére és a lánya jelenlétében is.

Annyira erősek az érzékek. Balavān indriya-grāmaḥ. Ezért még velük is tilos. Mit mondhatnánk másokról. Ezért az általános erkölcsi tanítás és a védikus kultúra az, hogy az embernek a saját feleségén kívül minden nőt az anyjaként kell elfogadnia. Mātṛvat para-dāreṣu. Para-dāreṣu. Mindenkinek meg kell házasodnia. A dāra feleséget jelent. A para-dāreṣu pedig más feleségét. Mindegy, hogy fiatalabb vagy idősebb, úgy kell viszonyulni hozzá, mint az anyához. Ezért van az a védikus kultúrában, hogy amint valaki meglát egy nőt, úgy kell szólítsa, hogy „anya”, vagyis Mātājī. Azonnal „anya.” Ez létrehoz egy kapcsolatot. A nők pedig minden ismeretlen férfit a fiukként kezelnek, és ezek a férfiak pedig anyaként a nőket. Ez a védikus kultúra. Tehát nagyon óvatosnak kell lennünk! A mi közösségünkben mindannyian istentestvérek, istennővérek vagytok. Vagy azok, akik házasok, ők olyanok, mint az anya. Nagyon óvatosnak kell lennetek! És így dhīrák, józanok maradtok. Ez a brahminikus képesítés, a brahminikus kultúra. Nem az, hogy „Mivel lehetőségem van szép lányok között lenni, az előnyömre kell ezt fordítanom, és ki kell használnom őket.” Vagy a lányoknak kell... Nem. Ezért a mi korlátozásunk: nincs tiltott nemi élet.

Dhīrává kell válni. És ezután következik az Istentudat kérdése. Az állatok nem képesek Istentudatra szert tenni. Ezért javasolják kiemelten azt, hogy dhīrāṇām. Vartma. Az út, amelyet mutatott, a dhīrāknak van, nem az adhīrāknak. Dhīrāṇām. És olyan jó, hogy sarvāśrama-namaskṛtam. Minden āśrama elfogadja és hódolatát ajánlja. Az összes āśrama a brahmacārīt, a gṛhasthát, a vānaprasthát és a sannyāsát jelenti. Tehát az, hogy hogyan bánunk a nőkkel... Az utasítások kifejezetten a férfiak számára vannak. Minden írás, mindegyik védikus írás különösképp a férfiak számára szóló utasítás. A nőnek a férjét kell követnie. Ennyi. A férj ad utasítást a feleségnek. Nem úgy van, hogy a lányoknak brahmacārī-āśramra képző iskolába kell járniuk, vagy a lelki tanítómesterhez utasításért. Ez nem a védikus rendszer. A védikus rendszerben a férfi tökéletesen el van látva utasítással, és a nőnek, a lánynak férjhez kell mennie. Még ha a férfiaknak több feleségük is van, ez a poligámia, akkor is minden nőnek meg kell házasodnia. És a férjtől kell utasítást kapnia. Ez a védikus rendszer. A nőnek nem megengedett, hogy iskolába, főiskolára vagy a lelki tanítómesterhez menjen. De a férj és a feleség, mindketten avatottak lehetnek. Ez a védikus rendszer.

Tehát dhīrāṇāṁ vartma. Mivel az embereknek először is úriembereknek kell lenniük. Majd ezután lehet beszélni Kṛṣṇa- és Isten-tudatról. Ha állatok, akkor mit képesek megérteni? Ez a védikus rendszer. Dhīrāṇām. A dhīra azt jelenti, hogy úriember, tökéletes úriember. A nőkre pedig, minden nőre úgy kell tekinteniük, hogy „anya”. Mātṛvat para-dāreṣu para-dravyeṣu loṣṭravat. Ez a képzés, hogy más feleségét anyaként kell kezelni, mások pénzét pedig mint az utcán heverő szemetet. Senki sem törődik vele. Hasonlóan, más pénzéhez nem lehet hozzányúlni. Még ha valaki ott is felejtette a pénztárcáját, az utcán, senki nem fog hozzányúlni. Hadd jöjjön vissza az ember, és vigye el. Ez a kultúra. Para-dravyeṣu loṣṭravat, ātmavat sarva-bhūteṣu. És minden más élőlényt úgy kell kezelni, mint saját magunkat. Ha valaki megcsíp, az fáj. Miért csípnénk hát mi másokba? Ha valaki elvágja a torkom, akkor igen szomorú vagy sértett leszek. Miért kellene hát elvágnom az állatok torkát? Ez a kultúra. Ez a védikus kultúra. És nem az, hogy teljes erőből folytatjuk az állatmészárlást, nőket hajkurászunk és félmeztelen nőkből csinálunk üzletet. Ez nem civilizáció. Ez nem emberi civilizáció.