HU/Prabhupada 0610 - Aki nem fogadja el a varna és az ásrama intézményeit, nem tekinthető embernek



Lecture on BG 7.1 -- Calcutta, January 27, 1973

Ha a spekulatív folyamattal akarjátok megismerni Kṛṣṇát, vagyis Istent, nem csupán egy vagy két éven át... Panthās tu koṭi-śata-vatsara-sampragamyo vāyor athāpi. Nem az elmebeli spekuláció, hanem a vāyu, a levegő, vagy az elme sebességével száguldó repülőn sok tízmillió éven át utazva sem fogjátok tudni elérni. Így is avicintya, felfoghatatlan marad. De ha elfogadjátok ezt a kṛṣṇa-, vagy bhakti-jógát, akkor könnyedén tudatosak lehettek Kṛṣṇáról. Bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ (BG 18.55). Kṛṣṇát nem elég felületes módon megérteni. Az is jó, de szükség van a tattvataḥ-ra, vagyis annak ismeretére, hogy mi is valójában Kṛṣṇa. Ezt a tudást el lehet érni, a bhaktyā, ez által a kṛṣṇa-jóga által. Máskülönben:

manuṣyāṇāṁ sahasreṣu
kaścid yatati siddhaye
yatatām api siddhānāṁ
kaścin māṁ vetti tattvataḥ
(BG 7.3)

Oly sok emberi lény van szerte a világon. De ők többnyire olyanok, mint az állatok, nincs kultúrájuk. Mivel a védikus kultúránk szerint anélkül, hogy valaki elfogadná a varṇa és āśrama intézményét, nem ember. Nem lehet annak elfogadni. Ezért mondja Kṛṣṇa, hogy manuṣyāṇāṁ sahasreṣu. Ki fogadja el a varṇāśramát? Senki. Kaotikus a helyzet. Ebben a kaotikus helyzetben nem érthetitek meg, hogy mi Isten, mi Kṛṣṇa. Ezért mondja Kṛṣṇa, hogy manuṣyāṇāṁ sahasreṣu. Sok ezer, sok millió ember közül egy fogadja el a varṇāśrama-dharma tudományos intézményét. Ez azokra vonatkozik, akik szigorúan követik a Védákat. Ezek közül a személyek közül, akik követik a védikus elveket, legtöbben a karma-kāṇḍához, a rituális ceremóniákhoz ragaszkodnak. Több millió, a rituális ceremóniákat végző ember közül egy válik a tudásban fejletté. Őket jñānīnak, vagy spekuláló filozófusoknak nevezik. Nem karmīk, hanem jñānīk. Sok millió ilyen jñānī közül egy lesz mukta, felszabadult. Brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati (BG 18.54).

Ez a felszabadult szint. Az, aki Brahman-megvalósított lélek, semmi miatt nem bánkódik, és semmi után nem sóvárog. Mivel a karmī szinten két betegség van: a sóvárgás és a bánkódás. Bármid is legyen, ha elveszted, akkor bánkódsz. „Ó, ez is és az is a birtokomban volt, most pedig elvesztettem!” Amink pedig nincs, az után vágyakozunk. Azért, hogy birtokoljunk dolgokat, sóvárgunk és keményen dolgozunk. És amikor elveszítjük, akkor bánkódunk és sírunk. Ez a karmī szint. Tehát a brahma-bhūtaḥ szint... A jñāna szint azt jelenti, hogy az illető többé nem bánkódik és nem sóvárog. Prasannātmā. „Ó, én vagyok, ahaṁ brahmāsmi. Mi dolgom lenne ezzel a testtel? Az a feladatom, hogy a transzcendentális tudással, a brahma-jñānával foglalkozzak.” Ezen a szinten tehát brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati samaḥ sarveṣu bhūteṣu (BG 18.54). Ez a próba. Ő nem bánkódik. Nem sóvárog. És mindenkivel egyenlő. Paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ. vidyā-vinaya-sampanne, brāhmaṇe gavi hastini, śuni caiva śva-pāke ca, paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ (BG 5.18) Nem tesz különbséget. Tehát amikor valaki ilyen helyzetben van, akkor mad-bhaktiṁ labhate parām (BG 18.54), akkor jut el az odaadó szintre. És amikor erre a szintre ér, bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ (BG 18.55), akkor lesz képes megérteni Kṛṣṇát.