HU/Prabhupada 0613 - Hat dolog, amire különösen oda kell figyelnünk

Előző oldal - videó 0612

Következő oldal - videó 0614

Lecture on BG 2.13-17 -- Los Angeles, November 29, 1968

Nandarāṇī: Amikor a családos nők a gyerekeiket Kṛṣṇa-tudatban nevelik fel, az olyan, mint egy indirekt szolgálat Kṛṣṇának. Meg kell, próbálják Őt közvetlenebb módon, tudod, lehet, hogy a templomban főzve, vagy valami hasonlóval, közvetlenebb módon elégedetté tenni, vagy a gyereknevelés és a háztartási tennivalók végzése elég szolgálat? Ez elég szolgálat?

Prabhupāda: Igen, a lényeg, hogy Kṛṣṇa-tudatosnak kell lennünk. Mint a villamossággal való feltöltődés. Az elektromossághoz kapcsolsz egy vezetéket, amihez egy másika vezetéket, és ahhoz megint másikat csatlakoztatsz, ha ott a kapcsolat, akkor az elektromosság is mindenütt ott van. Ehhez hasonlóan ha a mi Kṛṣṇa-tudatunk jól kapcsolódik, akkor nem kérdéses az, hogy közvetlen vagy közvetett. Mivel az abszolút világban nincs különbség. Amint a közvetlen kapcsolat megérinti... Ezt nevezik tanítványi láncolatnak. Mert a kapcsolat lefelé jön egyiktől a másikig, ha itt megérintjük, a lelki tanítómestert, aki ugyanilyen módon kapcsolódik, akkor az elektromos kapcsolat ott van. Nem kérdés az, hogy közvetlen vagy közvetett. Evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ (BG 4.2). Egyszerűen látnunk kell, vajon megvan-e a kapcsolat. Ha a kapcsolat ott van, és szoros, akkor az elektromosság gond nélkül folyik. A mi feltételekhez kötött helyzetünkben annyi kétség merülhet fel, annyi zavarodottság. De ez ugyanaz a dolog, mint ami példát már mondtam, hogy ne legyél nagyon meggondolatlan azzal kapcsolatban, hogy azonnal akarsz eredményt. Egyszerűen követnünk kell. Követnünk kell. Tat-tat-karma-pravartanāt (Upadeśāmṛta 3). Ezt javasolta Rūpa Gosvāmī. Hat dolog van, amit különösen gondosan kell kezelnünk, és hat olyan, amit el kell kerülnünk ahhoz, hogy tökéletesek legyünk a Kṛṣṇa-tudatban.

Utsāhād dhairyān niścayāt. Az első elv, hogy nagyon lelkesnek kell lenni. El kell hinni, hogy Kṛṣṇa azt mondta, na me bhaktaḥ praṇaśyati, „Az Én bhaktám nem vész el soha.” Tehát „Hadd legyek Kṛṣṇa őszinte bhaktája! Kṛṣṇa őszinte bhaktájának kell lennem!” Ezt nevezik lelkesedésnek. Aztán dhairyāt. „Kṛṣṇa bhaktájának kell lennem, de még mindig nem vagyok boldog. Hogy lehet?” Vagyis türelmesnek kell lenned. A lelkesedésnek ott kell lennie, de türelmesnek is kell lenned. És niścayāt. A niścayāt azt jelenti, hogy önbizalommal telinek kell lenned. „Kṛṣṇa azt mondta, az Ő bhaktája soha nem vész el, vagyis biztos, hogy soha nem fogok elveszni, még akkor sem, ha jelenleg nem érzem így. Hadd végezzem a kötelességem!” Utsāhād dhairyān niścayāt tat-tat-karma-pravartanāt. (Upadeśāmṛta 3) De végezned kell a kötelességed, ahogyan az meg van szabva. Sato vṛtteḥ. Nem szabad... Nem lehetsz képmutató. A sato vṛtteḥ azt jelenti, hogy egyszerű és egyenes viselkedés. Sato vṛtteḥ és sādhu-saṅge, a bhakták társaságában. Tehát lelkesnek kell lenni, türelmesnek kell lenni, magabiztosnak kell lenni, végezni kell a kötelességeinket, a bhaktákkal kell társulni és nagyon őszintének kell lenni a viselkedésünk során. Hat dolog. Ha ez a hat dolog megvan, biztos a siker.