HU/Prabhupada 0647 - A jóga azt jelenti, hogy kapcsolat a Legfelsőbbel

Előző oldal - videó 0646

Következő oldal - videó 0648

Lecture on BG 6.2-5 -- Los Angeles, February 14, 1969

Bhakta: Negyedik versszak . „Akkor számít valaki fejlettnek a yogában, amikor anyagi vágyait feladva nem törekszik érzékei kielégítésére, s nem végez gyümölcsöző tetteket sem.”

Prabhupāda: Igen. Ez a jóga gyakorlásának tökéletes szintje. Akkor számít valaki fejlettnek a jógában. A jóga azt jelenti, kapcsolat. Az előbbi példán keresztül. Tegyük fel, hogy elválasztják az ujjamat a testemtől. Vagy ne legyen az ujj, hanem bármilyen gép alkatrésze. Kiszedik a gépből, csak úgy hever valahol. Amint a géphez kapcsolod, különböző feladatokat lát el. Kutakut, kutaku, kutaku... Így működik. Ezt jelenti a jóga, hozzákapcsolódott a géphez. Ehhez hasonlóan, mi most el vagyunk választva. Ezek az anyagi tettek, a gyümölcsöző tettek, a meghatározás szerint csupán időpazarlás. Mūḍha. Mūḍha. A Bhagavad-gītā szerint a mūḍhák élnek így. A mūḍha gazembert jelent. Miért? Nagy-nagy üzletember? Azt mondod rá, hogy gazember? Miért? Naponta több ezer dollárt keres. Mégis mūḍhának, gazembernek vannak nevezve, mert ugyan nagyon keményen dolgoznak, de mit élveznek? Ugyanannyit eszik, alszik, párosodik. Ez minden. Ahogy... Egy ember kereshet több millió dollárt naponta, de ez nem jelenti azt, hogy több millió nővel élvezheti a nemi életet. Nem. Lehetetlen. A nemi potenciálja ugyanaz, mint annak, aki tíz dollárt keres. Enni is ugyanannyit tud, mint az, aki tíz dollárt keres. Ha nem gondolja végig, hogy „Ugyanannyit élvezek, mint az, aki tíz dollárt keres. Akkor miért dolgozok olyan keményen, hogy milliókat keressek meg naponta? Miért pazarlom erre az energiámat?” Értitek? Őket nevezik mūḍhának.

Na māṁ duṣkṛtinaḥ (BG 7.15) - valójában abban kellene elmerülnie, amikor napi több milliót keres, arra kellene figyelnie, időt, energiát szánva rá, hogy megértse Istent és azt, hogy mi az élet célja. Mivel nincs anyagi problémája. Tehát elég ideje van, hogy Kṛṣṇa-tudatban, Isten tudatban éljen. De ő nem így él. Ezért mūḍha. A mūḍha azt jelenti, valójában a mūḍha szamarat jelent. Nem túl okos. Akkor számít valaki fejlettnek a jógában, amikor anyagi vágyait feladva nem törekszik érzékei kielégítésére. Ha valaki elérte a jóga tökéletességét, akkor elégedett. Nincs többé semmilyen anyagi vágya. Ez a tökéletesség. Nem cselekszik az érzékkielégítésért és gyümölcsöző tetteket sem végez. A gyümölcsöző tettek is, a gyümölcsöző tettek kifejezés azt jelenti, hogy kapsz valamit, amit az érzékkielégítésre fordíthatsz. Valaki valamilyen érzékkielégítést végez, más pedig pénzt gyűjt azért, hogy érzékkielégítést végezhessen. Tehát a gyümölcsöző tettek, feltételezzük, hogy jámbor tettek. A jámbor tettek, a Védának megfelelően, mindenhol, ha erényes vagy, ha pénzt adsz adományba, ezek erényes tettek. Ha pénzt adsz, hogy kórházat vagy iskolát nyissanak az ingyenes oktatásra, ezek mind erényes tettek. De a céljuk az érzékkielégítés is. Tegyük fel, hogy az oktatást támogatom. A következő életemben jó lehetőségeket kapok az oktatás területén. Magasan képzett leszek vagy mivel képzett leszek, jó állásom lesz. De végső soron mi az elképzelés? Ha jó állásom lesz, jó pozícióm, azt hogyan használom? Az érzékkielégítésre. Csak fokozottabban, ez minden. Mivel nem ismerek semmi mást. Ez a gyümölcsöző tett. Ha a mennyországba megyek, ott jobb az élet. Mondjuk nálatok, Amerikában az élet jobb, mint Indiában. De mit jelent az, hogy jobb az élet? Ugyanaz az evés, alvás, csak kellemesebb módon, ez minden. Semmivel nem teszel többet. Ők is esznek. Ők közönséges gabonát esznek, te pedig nagyon finomat. De eszel. Semmi több, mint az evés.

Tehát a jobb élet nem jelent semmilyen lelki megvalósítást. Jobb evés, alvás, párzás, ez minden. Ezt nevezik gyümölcsöző tetteknek. A gyümölcsöző tett az érzékkielégítés egy másik módja, az alapja az érzékkielégítés. És a jóga azt jelenti, hogy kapcsolat a Legfelsőbbel. Amikor a Legfelsőbbel kapcsolatban vagy, mint Dhruva Mahārāja. Amint meglátta Istent, Nārāyaṇát... Az a fiú komoly vezekléseket, lemondásokat végzett, hogy lássa Istent. És meglátta. De amikor meglátta, azt mondta, svāmin kṛtārtho 'smi varaṁ na yāce (CC Madhya 22.42). „Kedves Uram, most teljesen elégedett vagyok. Nem akarok semmit kérni, semmilyen áldást nem kérek Tőled.” Mert mi az áldás? Az áldás azt jelenti, hogy nagyon szép királyságot, nagyon szép feleséget, nagyon jó ételt kapsz. Ezeket a dolgokat tekintjük áldásnak. De valójában amikor valaki kapcsolatba kerül Istennel, akkor nem akar ilyen áldásokat. Elégedett. Teljesen elégedett. Svāmin kṛtārtho 'smi varaṁ na yāce (CC Madhya 22.42).

Dhruva Mahārāja történetét már sokszor elmondtam, gyerek volt, ötéves kisfiú. A mostohaanyja bántalmazta. Az apja ölében ült, vagy próbált oda ülni. És a mostohaanyja azt mondta neki, hogy „Hát te nem ülhetsz az apád ölébe, mert nem az én méhemből születtél!” És mivel ő egy kṣatriya fiú volt, habár mindössze öt éves, ezt igen nagy sértésnek vette. Elment az édesanyjához, és elmondta neki: „Anyám! A mostohaanyám így sértett meg!” Sírt. Az anyja megkérdezte, „Kedves gyermekem, mit tehetek én? Az apád jobban szereti a mostohaanyádat. Mit tegyek?” „Nem! Én, én az apám királyságát akarom! Mondd meg, hogyan kaphatom meg!” „Kedves fiam, ha Kṛṣṇa, Isten megáld, akkor megkaphatod.” - felelte az anyja „Hol van Isten?” „Úgy hallottuk, hogy az erdőben. Nagy szentek oda mennek, hogy megtalálják.” Elment tehát az erdőbe, és komoly vezekléseket végzett, így meglátta Istent. De amikor látta Istent, Nārāyaṇát, akkor nem aggódott többé az apja királysága miatt. Nincs több aggodalom. Azt mondta, „Kedves Uram! Elégedett vagyok, teljesen elégedett. Nem akarok többé semmit, a királyságomat sem és az apámét sem.” „Kavicsokat kerestem, de értékes gyémántokra leltem!” - hasonlította össze Dhruva Mahārāja azt, amire vágyott, és amit kapott. Ez azt jelenti, hogy most elégedettebb.

Amikor valóban összekapcsolódsz Istennel, akkor több milliószor elégedettebbnek érzed magad, mintha ezt az anyagi világot élveznéd. Ez az Isten-megvalósítása. Ez a jóga tökéletessége.