HU/Prabhupada 0752 - Kṛṣṇa az elkülönülés során még intenzívebben lehet jelen

Előző oldal - videó 0751

Következő oldal - videó 0753

Lecture on SB 1.8.39 -- Los Angeles, May 1, 1973

Mindig azt kell énekelnünk, hogy Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare és Kṛṣṇa meg fog menteni. Tudatosan nem követhetünk el egyetlen bűnös tettet sem. Ez az egyik dolog. Úgy, hogy nem tudunk róla, úgy sem tehetjük. Mert akkor is felelősek leszünk érte. Ezért ha Kṛṣṇa-tudatosak maradtok, ha állandóan az elmétekben tartjátok Kṛṣṇát, akkor... Pont ahogyan ha a Nap fenn van, akkor nem lehet sötétség. Ehhez hasonlóan, ha kṛṣṇa sūrya, a Kṛṣṇa nap... Ez a Back to Godhead mottója is: kṛṣṇa sūrya sama māyā andhakāra (CC Madhya 22.31) Kṛṣṇa olyan, mint a ragyogó napfény, māyā, a tudatlanság pedig, mint a sötétség. De ahol, amikor vagy ameddig a Nap fenn van, nem lehet sötétség. Ugyanígy, ha mindig Kṛṣṇa-tudatosak vagytok, akkor nem lehet jelen a tudatlanság, nem lehet sötétség. Nagyon szabadon sétálhattok Kṛṣṇa ragyogó napsütésében. Ne próbáljátok meg Kṛṣṇát nem létezővé tenni! Kuntī imája így hangzik: „Kedves Kṛṣṇám, Te most Dvārakāba mész...” Ez egy példa. Igazából nem mennek. Kṛṣṇa nem megy el a Pāṇḍaváktól. Mint Vṛndāvanában. Vṛndāvanában, amikor Kṛṣṇa elment Vṛndāvanából Mathurāba... A śāstrában a következő áll: vṛndāvanaṁ parityajya padam ekaṁ na gacchati (CC Antya 1.67) Kṛṣṇa még egyetlen lépést sem tesz, hogy elhagyja Vṛndāvanát. Nem megy el onnan. Annyira ragaszkodik Vṛndāvanához. Aztán látjuk, hogy Kṛṣṇa elment Vṛndāvanából, elment Mathurāba. Hogyan van ez, hogy mehetett olyan messzire? És évekig vissza sem tért? Nem így van. Kṛṣṇa valójában nem hagyta el Vṛndāvanát. Mivel Kṛṣṇa elment Vṛndāvanából, az összes lakó, a gopīk, mind csak Kṛṣṇára gondoltak, és sírtak. Ez minden. Ezt csinálták. Yaśodā anya, Nanda Mahārāja, Rādhārāṇī, az összes gopī, minden tehén és borjú, a tehénpásztorfiúk, semelyikük sem csinált mást, csak Kṛṣṇára gondoltak, és sírtak. Hiány, elkülönülés.

Tehát lehet Kṛṣṇát érezni,... Kṛṣṇa az elkülönülés során még intenzívebben lehet jelen. Ez Caitanya Mahāprabhu tanítása; szeresd Kṛṣṇát az elkülönülésben. Ahogyan az elkülönülést érezve mondja, govinda-viraheṇa me. Śūnyāyitaṁ jagat sarvaṁ govinda-viraheṇa me (CC Antya 20.39, Śrī Śikṣāṣṭakam 7) Azt gondolta, hogy „Govinda, Kṛṣṇa nélkül minden üres.” Minden üres, de a Kṛṣṇa-tudat ott van. A Kṛṣṇa-tudat ott van. Ez a legmagasabb rendű tökéletesség... Amikor mindent semminek fogunk látni, akkor az egyetlen vagyonunk a Kṛṣṇa-tudat... Ez a legmagasabb, ilyenek a gopīk. Ezért olyan emelkedettek a gopīk! Egyetlen pillanatra sem voltak képesek elfelejteni Kṛṣṇát. Egyetlen pillanatra sem! Kṛṣṇa elment az erdőbe a teheneivel és a borjaival, és otthon a gopīk aggódtak, hogy „Ó, Kṛṣṇa mezítláb sétál. Olyan sok kő és hegyes dolog van. Ezek szúrják Kṛṣṇa lótuszlábait, melyek olyan lágyak, hogy keménynek érezzük a melleinket, mikor Kṛṣṇa azokra ráhelyezi. Mégis sétál.” Ezekben a gondolatokban vannak elmerülve, és sírnak. Tehát annyira szeretnék látni Kṛṣṇát minden este hazajönni, hogy csak állak az úton, a háztetőkön, „Most jön vissza Kṛṣṇa...” Ez a Kṛṣṇa-tudat. Ez... Kṛṣṇa nem tud távol lenni egy bhaktától, amikor az ilyen nagyon elmerül a Kṛṣṇáról szóló gondolatokban. Ez a Kṛṣṇa-tudat folyamata.

Itt azt látjuk, hogy Kuntīdevī nagyon aggódik amiatt, hogy Kṛṣṇa távol lesz. De annak a hatása, hogy Kṛṣṇa fizikailag nem lesz jelen, az, hogy még inkább, úgy értem, a bhakta elméjében még élethűbb lesz a jelenléte. Caitanya Mahāprabhu tanítása a vipralambha-sevā. Ezt a való életével is bemutatta. Kṛṣṇát kereste. Govinda-viraheṇa me. Śūnyāyitaṁ jagat sarvaṁ govinda-viraheṇa me. Melyik is ez a vers? Cakṣuṣā prāvṛṣāyitam, cakṣuṣā prāvṛṣāyitam, śūnyāyitaṁ jagat sarvaṁ govinda-viraheṇa me (CC Antya 20.39, Śrī Śikṣāṣṭakam 7) Úgy sír, mintha eső ömlene a szemeiből, és mindent üresnek érez Kṛṣṇa hiányában, az elkülönülést megtapasztalva. Ez a vipralambha. Sambhoga és vipralambha. A Kṛṣṇával való találkozásnak ez a két szintje létezik. A sambhoga azt jelenti, amikor Kṛṣṇa személyesen jelen van. Ezt nevezik sambhogának. Személyesen beszél, találkozik, megölel, ezt nevezik sambhogának. És a másik a vipralambha. Ez a két mód, ahogyan egy bhakta hasznára válhat.