HU/Prabhupada 0756 - A modern oktatásban nincs valódi tudás
Lecture on SB 6.1.10 -- Honolulu, May 11, 1976
Igen, a guru, Śukadeva Gosvāmī vizsgáztatta Parīkṣit Mahārāját, és úgy tűnt, hogy a király átment a vizsga egyik szakaszán, azzal, hogy elutasította a vezeklés folyamatát. Ez az intelligencia. Azonnal azt mondta, hogy „Guru, ez micsoda?” Ezzel elutasította. Elutasította a vezeklés folyamatát, mert az gyümölcsöző tetteket, karmát foglal magába. A karma azt jelenti, hogy elkövetek valamilyen bűnös tettet, és egy másik, másik karma megbüntet. Itt az áll, hogy... Egy karmát nem lehet kioltani egy másikkal. A karma cselekvést jelent. Folyamatosan történik, egyik határozat a másik után, egyik törvény a másik után, de a dolgok állása változatlan. Nem változnak. Ezért nem lehet így megállítani. Karmaṇā karma-nirhāra (SB 6.1.11) Śukadeva Gosvāmī következőnek a spekulatív tudást javasolja. Amikor az a dolog megbukik, hogy egy tolvaj, aki sorozatosan bűntetteket követ el, a sorozatos büntetés hatására megváltozik, akkor mi az orvosság? A vimarśanam, a spekulatív tudás. A karma-kāṇḍából a jñāna-kāṇḍáig történő fejlődés, tehát a prāyaścittaṁ vimarśanamot javasolta (SB 6.1.11), a valódi vezeklés a teljes tudás. Tudást kell adni az embernek.
Anélkül, hogy valaki eljutna a tudásig,... A modern oktatásban nincs valódi tudás. A valódi tudás a Bhagavad-gītāban kezdődik. Azok, akik már elolvasták, azoknak az első megértése az, hogy Arjunát tanították. Amikor megzavarodott, akkor Kṛṣṇa tanítványa lett, śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7), „Kṛṣṇa, ne beszélgessünk itt, mint barátok. Hagyjuk abba a baráti beszélgetést! Most beleegyezek, hogy a tanítványod legyek. Taníts engem!” Az első tanítás a szidás volt. Aśocyān anvaśocas tvaṁ prajñā-vādāṁś ca bhāṣase (BG 2.11) „Nincs tudásod.” Gātāsun agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ, „Úgy beszélsz, mint egy paṇḍita, de nem vagy az.” Kṛṣṇa közvetve azt mondta, hogy „Te egy ostoba vagy!” mert nānuśocanti, „Tanult tudósok nem gondolkodnak így.” Ez azt jelenti, hogy „Nem vagy tanult ember.” Ez zajlik jelenleg is. Mindenki azt gondolja, hogy ő igen emelkedett, tanult, de igazából egy első számú ostoba. Ez történik, mivel nincs hiteles tudás. Amikor Sanātana Gosvāmī érdeklődött Caitanya Mahāprabhutól, akkor ugyanezt mondta. Miniszterelnök volt. Rendkívül jártas a szanszkrit és az urdu nyelvekben, akkor az urdut használták, mert a kormány mohamedán volt. De az gondolta, hogy bölcs dolog megkérdezni, hogy „Tudósnak neveznek, de miféle tudós vagyok?” S Caitanya elé vitte ezt a kérdést. Grāmya vyavahāre kahaye paṇḍita satya kari māni, āpanāra hitāhita kichui nāhi jāni (CC Madhya 20.100): „Kedves Uram, Caitanya Mahāprabhu! Ezek az átlagemberek azt mondják, hogy MA, PhD, DAC és a többi és a többi vagyok. Nagyon tanult tudós. De olyan nagy tudós vagyok, hogy nem tudom, mi is vagyok és mi az élet célja!” Csak figyeljétek! Kérdezzétek meg bármelyik úgynevezett tudóst, hogy „Mi az élet célja?” Nem fognak semmit mondani. Vagy azt válaszolják, hogy ugyanaz, mint a kutyáé, evés, ivás, házasodás, élvezés és halál. Ez minden. Hol van akkor az oktatás? Nincs oktatás. A valódi oktatás ettől különb; az embernek ismernie kell a saját helyzetét, és annak megfelelően kell cselekednie.