HU/Prabhupada 0769 - A Vaiṣṇava nagyon boldog, mert közvetlen kapcsolatban áll Kṛṣṇával



Lecture on SB 6.1.6-7 -- Honolulu, June 8, 1975

Parīkṣit Mahārāja egy Vaiṣṇava. A Vaiṣṇava azt jelenti, hogy bhakta. Ő tehát nem fogadta el az emberi lények szenvedését. Ez egy Vaiṣṇava természete. A Vaiṣṇava nagyon boldog, mert közvetlen kapcsolatban áll Kṛṣṇával. Személyesen nincs miért panaszkodnia, mert egy Vaiṣṇava egyszerűen elégedett azzal, hogy Kṛṣṇát szolgálja. Ez minden. Nem akar mást.

Caitanya Mahāprabhu legalább is ezt tanította. Azt mondja, hogy na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ kavitāṁ vā jagad-īśa kāmaye (CC Antya 20.29, Śikṣāṣṭaka 4) A dhanam jelentése vagyon, és a janam pedig sok követőt, vagy családtagot, nagy családot, nagy gyárat jelent. Sok üzletember van, nagy gyárakat üzemeltetnek, és ezrek dolgoznak az irányításuk alatt. Ez is gazdagság. És hatalmas mennyiségű pénzzel rendelkezni szintén gazdagság. Dhanaṁ janam. Nagyon szép, gyönyörű, engedelmes és nagyon megnyerő feleséggel élni szintén egy gazdagság. Ezek tehát az anyagi szükségletek. Az emberek általában a következő három dolog után vágyakoznak: vagyon, sok követő és otthon egy jó feleség. De Caitanya Mahāprabhu azt mondja, na dhanaṁ, „Nem akarok pénzt.” Pont az ellenkezője. Mindenki pénzt akar. Ő azt mondja, „Nem, Én nem akarok pénzt.” Na dhanaṁ na janam, „Nem akarok sok követőt.” Pontosan az ellentéte. Mindenki ezt akarja. A politikusok, a jógik, a svāmīk, mindenki ezt akarja. „Bárcsak lenne száz és ezer követőm!” De Caitanya Mahāprabhu azt mondja, „Nem, én nem akarok.” Na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ kavitāṁ vā jagad-īśa kāmaye. „És még nagyon szép, gyönyörű és engedelmes feleséget sem akarok.” Akkor mit akarsz? Mama janmani janmanīśvare bhavatād bhaktir ahaitukī (CC Antya 20.29, Śikṣāṣṭaka 4): „Egyetlen vágyam, hogy minden indítéktól mentesen életről életre odaadó szolgálatodat végezhessem!”

Ez a Vaiṣṇava. Nem akar semmit. Miért is akarna? Ha Kṛṣṇa szolgájává válik, akkor mit akarhatna még? Mondjuk, hogy egy nagyon-nagyon gazdag ember szolgái vagytok, akkor felmerül-e a ti szükségletetek kérdése? Ez az intelligencia. Egy nagy ember bármelyik szolgája nagyobb, mint az ura, mert megkap... Az úr oly sokféle ételt ad. Ő keveset eszik, és a maradékot a szolgák fogyasztják el. Akkor hol az ő szükséglete? Szó sincs erről. Csak próbáljatok meg Isten szolgái lenni, és minden szükségletetek teljes mértékben ki lesz elégítve. Ez az intelligencia. Mint egy gazdag ember gyereke, akar ő valamit az apjától? Nem, egyszerűen csak az apját, az anyját akarja. Az apa és az anya tudja, hogy mit akar, hogy hogyan lesz boldog. Ez az apa és az anya kötelessége. Ehhez hasonlóan a következő a nagyon jó intelligencia: csak próbáljatok meg Kṛṣṇa őszinte szolgái lenni. Minden életszükségletetek teljes mértékben ki lesz elégítve. Nem kell kérnetek.

Ezért az intelligens bhakta nem kér, mint ahogyan az unintelligens elmegy a templomba, és imádkozik Istenhez, hogy „A mindennapi kenyerünket add meg nekünk!” Ő Isten szolgája, és ne kapná meg a kenyerét? Kérned kell Istentől? Nem! Isten az összes többi nyolcmillió élőlénynek ad kenyeret. A madaraknak, a vadállatoknak, a tigriseknek, az elefántoknak. Ők nem mennek a templomba, hogy kenyeret kérjenek. De mégis megkapják. Ha tehát Isten mindenkit ellát élelemmel, akkor neked miért ne adna? Ad. Nem menjünk Istenhez valami anyagi hasznot kérve. Ez nem valódi odaadás. Azért menjünk Istenhez, hogy azt kérjük, hogy foglaljon le a szolgálatában. Ennek kell a kérésnek lenni: „Hare Kṛṣṇa”... A Hare azt jelenti, hogy „Ó, Isten energiája,” és Kṛṣṇa, „Ó, Úr Kṛṣṇa, kérlek, foglaljatok le a szolgálatotokban!” Ez a Hare Kṛṣṇa.

Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare

Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare.

Ez csak egy ima, „Ó, Uram, Kṛṣṇa, ó, Śrīmatī Rādhārāṇī, Kṛṣṇa energiája legyetek szívesek, foglaljatok le a szolgálatotokban!” Ennyi. Minden másnak vége. Ez a Vaiṣṇava. Tehát a Vaiṣṇavának nincsen szükséglete. Tudja, hogy „Nincs semmire szükségem. Az egyetlen dolgom az, hogy szolgáljam Kṛṣṇát.” És így minden helyzetben boldog.