HU/Prabhupada 0798 - Táncoslány vagy, most táncolnod kell. Nem lehetsz szégyenlős
Lecture on BG 2.36-37 -- London, September 4, 1973
Arjuna helyzete nagyon bizonytalan. Van egy bengáli mondás, nachte bose guṇṭhana. Egy lány, nagyon híres táncoslány. Az a rendszer, amit már bevezettünk, hogy a lányok és a hölgyek eltakarják a fejüket. Guṇṭhana, indiai nyelven ezt guṇṭhanának nevezik. Egy táncoslány, amikor a színpadon volt, látta, hogy sok rokona van ott látogatóként. Elkezdte tehát húzni a fátylát, hogy eltakarja magát. Erre nincs szükség, te táncoslány vagy. Most táncolnod kell. Ne legyél szégyenlős. Táncolj szabadon! Ez a dogod! Arjuna tehát... Néhány gazember megölt pár embert, s azzal érveltek, hogy a gyilkosság nem bűn, mivel ez áll a Bhagavad-gītāban. Igen. Látszólag, a gazemberek számára úgy látszik, hogy Kṛṣṇa Arjunát arra bátorítja, hogy harcoljon. És azt mondja, nincs bűn. De a gazemberek nem látják, hogy Kṛṣṇa ezt milyen körülmények között tanácsolta. Sva-dharmam api cāvekṣya. A sva-dharma, az elv... Egy kṣatriya kötelessége a harc, az, hogy öljön a harcban. Ha harcolsz, és rokonszenvezővé válsz, akkor a példa ugyanaz, a táncoslány példája, amikor a színpadon van és szégyenlős. Miért kell szégyenlősnek lennie? Szabadon kell táncolnia. Akkor hiteles lesz. A csatamezőn nem lehetsz könyörületes. Erre ott nincs szükség. Sokféleképp. Ahiṁsā ārjava, ezek jó tulajdonságok. A Tizenharmadik fejezetben Kṛṣṇa elmagyarázza, mi az ahiṁsā, az erőszak nélküliség. Az erőszak nélküliséget általában elfogadják. És valójában Arjuna erőszakmentes volt. Nem volt gyáva, nem azért tagadta meg, hogy harcoljon, mert gyáva volt. Nem. Mint Vaiṣṇava, természetesen erőszakmentes. Nem szeret megölni senkit, különösen nem a saját családtagjait. Egy kis együttérzést mutatott. Nem arról van szó, hogy gyáva volt.
Kṛṣṇa tehát bátorítja, rábírja Arjunát, hogy végezze a kötelességét. Nem térhetsz el a kötelességedtől! Ez volt a lényeg. Amikor harc van, akkor rendesen kell harcolnod, és megölni az ellenséget. Ez az érdemed. Amikor harcolsz az ellenséggel, és ha együttérzővé válsz, „Hogyan gyilkoljak?” - akkor ez a gyávaság. Ezért Kṛṣṇa így foglalja össze: hato vā prāpsyasi svargaṁ jitvā vā bhokṣyase mahīm. Két lehetősége van egy harcosnak, egy kṣatriyának a csatában a harc során, vagy győz, vagy meghal. Nincs középút. Harcolni a végsőkig, ameddig tud, és győz. Vagy meghal. Nincs megállás. Mindezeknek a harcoknak így volt értelme. A védikus kultúrának megfelelően a kṣatriyák... Nem a brāhmaṇák. A brāhmaṇákat nem bátorították, hogy harcoljanak vagy öljenek. Nekik mindig erőszakmentesnek kell maradniuk. Még ha szükség is van az erőszakra, egy brāhmaṇa személyesen nem fog ölni. Átadja az ügyet egy kṣatriyának, a királyi rend tagjának.