HU/Prabhupada 0802 - A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom annyira jó, hogy az adhīra is dhīrává válhat
Lecture on SB 1.7.18 -- Vrndavana, September 15, 1976
Tehát dhīrává kell válnunk. Akkor majd nem fogunk félni a haláltól. Anélkül, hogy dhīrává válnánk... Az embereknek két csoportja létezik, a dhīrák és az adhīrák. A dhīra azt jelenti, aki nem zavarodik meg, még ha azt is gondolja, hogy lenne arra oka. Lehet, hogy valaki akkor nem zavarodik meg, amikor nincs semmi oka. Mint ahogyan mi most, jelen pillanatban nem félünk a haláltól. De amint egy földrengés lesz, és megijedünk, hogy az épület összedől, ez lesz a zavaró tényező, és akkor nagyon megzavarodunk, időnként még kiáltozunk is. Az tehát, aki még ha van is oka rá, nem zavarodik meg, azt nevezik dhīrának. Dhīras tatra na muhyati (BG 2.13). Ez a Bhagavad-gītā kijelentése. Adhīrából dhīrává kell válnunk. De ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom annyira nagyszerű, hogy az adhīra is dhīra lehet. Ennek a mozgalomnak ez a haszna. Kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhī dhīrādhīra. Kṛṣṇotkīrtana-gāna-nartana-parau premāmṛtāmbho-nidhī dhīrādhīra-jana-priyau. Ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom az emberek mindkét csoportját elégedetté teszi, a dhīrákat és az adhīrákat is. Annyira jó! Dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau nirmatsarau pūjitau. Caitanya Mahāprabhu indította el, és a hat Gosvāmī követte. Vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau.
Ez tehát az a mozgalom, hogy hogyan tegyünk egy adhīrát dhīrává. Mindenki adhīra. Aki nem... Ki nem fél a haláltól? Ki nem fél a ...? Természetesen túl sok agnosztikus van, ők ezt elfelejtették. De van szenvedés. Látjuk, hogy valaki mennyire szenved a halál pillanatában. Néhányan haldoklanak... Mostanában ez nagyon gyakorivá vált... A kóma. Valaki két hétig, hetekig ott fekszik az ágyban, sír, és nem hal meg, ők azok, akik nagyon-nagyon bűnösek. Hatalmas fájdalom van a halál pillanatában. És hatalmas fájdalom van a születés pillanatában, és a fájdalom jelen van, mikor beteg vagy, és olyan sok fájdalommal jár az öregkor is. Ez a test nem erős. Olyan sokféleképp szenvedünk, különösképp a reuma és az emésztési problémák miatt. Aztán a vérnyomás, fejfájás, olyan sok dolog. Ezért az embereket úgy kell nevelni, hogy dhīrává váljanak. Ezek a dolgok, a zavarok tesznek bennünket adhīrává, és dhīrává kell, hogy nevelve legyünk. Ez a lelki oktatás. Ezt tudnia kell annak, mātrā-sparśās tu kaunteya śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ (BG 2.14) Ezek a szenvedések, mātrā-sparśāḥ, tan-mātra. Az érzékek miatt, az érzékfelfogás miatt szenvedünk. És az érzékek az anyagi természet termékei. Tehát az anyagi természet fölé kell emelkedni, és így lehet dhīrává válni. Máskülönben az ember adhīra kell, hogy maradjon. Dhīrādhīra-jana-priyau priya-karau.