HU/Prabhupada 0871 - A királyokat első osztályú brāhmaṇák, bölcsek irányították

Előző oldal - videó 0870

Következő oldal - videó 0872

A királyokat első osztályú brāhmaṇák, bölcsek irányították Egy király, egy uralkodó feladata, hogy védelmet nyújtson mindenkinek a királyságban. Nem számít, hogy ember vagy állat. Még a fáknak is. Nem volt ilyen törvény: szükségtelen vágás, ölés. Nem. Valójában, ha ésszerűen gondolkodunk… A nemzet jelentése: bárki, aki azon a földön született. Jelenleg a kormányok csak az emberekről gondoskodnak, az állatokról nem. Miféle nemzetiesség ez? Mit tettek az állatok, hogy őket nem kell megvédeni? Ezt nevezik Kali-yugának, a bűnös kornak. A bűnös kor. Ez növekszik. És növekszik. De Parīkṣit Mahārāja idejében senki nem tudott törvénytelenséget elkövetni. Ezért a szentírások kijelentik: śāstra that kāmaṁ vavarṣa parjanyaḥ (ŚB 1.10.4.). Mert minden megfelelő volt, a természet minden kényelmet biztosított, biztosította az életszükségleteket, az is teljes volt. Amint valaki ártott, megszegte vagy vétett a király, vagy Isten törvényei ellen… A királynak Isten képviselőjének kell lennie. Ezért Indiában a királyt Isten képviselőjeként fogadták el. Korábban a királyokat oly módon képezték ki, hogy alkalmas legyen arra, hogy az égész univerzumot képes legyen irányítani... De legalább egy bolygót. Ez volt a rendszer. A király nagyon jámbor volt. Rengeteg leírás van ezekről a királyokról. Miért voltak jámborak? Mert őket is irányították. A királyokat első osztályú brāhmaṇák, bölcsek irányították. A brāhmaṇák nem vállalhattak szerepet a kormány irányításában, viszont tanácsot adtak a kṣatriya királyoknak: „Ily módon uralkodj a polgáraid felett.” Amennyiben a király nem e szerint cselekedett, a brāhmaṇák olyan nagy hatalommal bírtak – rengeteg példa volt rá –, hogy eltávolították a királyt vagy megölték. Ám a hatalmat nem szerezték meg maguknak. A király fiának adnak lehetőséget az uralkodásra. Ez volt a rendszer.

Parīkṣit Mahārāját olyan átokkal sújtották, ami miatt hét nap múlva meg kellett halnia. Ez is nagyon érdekes. Nem is olyan érdekes; inkább nagyon szomorú helyzet, melyben Parīkṣit Mahārāját megátkozta egy brāhmaṇa fiú, hogy hét napon belül meghaljon, kígyómarás miatt. Mi is történt? Az történt, hogy Parīkṣit Mahārāja az erdőben vadászott. A vadászat csak kṣatriya királyok számára engedélyezett. Mivel uralkodniuk kellett, és korábban a gonosztevőket a király parancsára, vagy személyesen a királynak kellet azonnal megölnie, ezért gyakorolniuk kellett az ölést. A gyakorlatot az erdőben élő vadállatok vadászatából szerezték meg, nem táplálkozás céljából. Manapság a vadászat táplálkozás céljából történik. Nem, ez nem a törvény. Parīkṣit Mahārāja vadászaton volt és nagyon megszomjazott. Ezért betért egy szent ember āśramjába. A szent ember éppen meditált. Belépett és arra kérte: „Adj nekem ivóvizet. Nagyon szomjas vagyok.” Azt gondolta, „ez egy āśrama.” Ám a meditációjába merült bölcs nem hallotta őt. A király ezen egy kissé felháborodott: „Király vagyok. Vizet kérek, és ez az ember hallgat.” Feldühödött, és volt ott egy döglött kígyó. Fogta azt a kígyót, rácsavarta a bölcs nyakára, és elment. A bölcs fia, tíz, tizenkét éves volt. Játék közben a barátai a következőt mondták: „A király ily módon sértette meg az apád.” A kisfiú nagyon dühös lett: „Ó, a király nagyon tiszteletlen, hogy megsértette az apámat.” Meglátta, hogy egy döglött kígyó van az apja nyakában. Azonnal megátkozta Parīkṣit Mahārāját: „Hét napon belül, kígyómarás által fogsz meghalni.”

Miközben a fiú hangosan üvöltött, a bölcs felébredt. „Mi történt kedves fiam, sírsz?” „Nem, nem. A király megsértett téged, ezért megátkoztam.” Az apja nagyon szomorú lett: „Megátkoztál egy ilyen szentéletű királyt? Ó, ezzel szégyent hoztál az egész brāhmaṇa közösségre. Megengedted, hogy beférkőzzön ide a Kali-yuga. Ez a Kali-yuga összeesküvés.” Bárhogy is, a következő üzenetet küldte a királynak: „A fiam ostoba módon megátkozott téged. Ez nagyon... De mit tehetek? Ez Isten akarata. Megtörtént. Ezért készülj fel.” Nos, nézzétek, hogy még egy brāhmaṇától született fiú is milyen hatalommal bírt, ha egy tíz éves fiú átokkal sújthat egy ilyen hatalmas királyt, és a királynak ezt el kellett szenvednie. Ilyen volt a kṣatriya, brāhmaṇa, a vaiśya és a śūdra helyzete. Cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭaṁ guṇa-karma-vibhāgaśaḥ (BG 4.13.). Az emberi társadalom, Isten akaratából négy osztályra van felosztva. Ez első osztály a brāhmaṇa; a második osztály a kṣatriya; a harmadik osztály, vaiśya; és az összes többi, a negyedik osztály, śūdra.