HU/Prabhupada 0926 - Nem valamiféle kereskedelmi ügylet. Erre van szükség. Kṛṣṇa az ilyen szeretetet akarja!

From Vanipedia
Jump to: navigation, search
Go-previous.png Előző oldal - videó 0925
Következő oldal - videó 0927 Go-next.png

Nem valamiféle kereskedelmi ügylet. Erre van szükség. Kṛṣṇa az ilyen szeretetet akarja!
- Prabhupāda 0926


730423 - Lecture SB 01.08.31 - Los Angeles

Nem valamilyen kereskedelmi ügylet. Erre van szükség. Kṛṣṇa az ilyen szeretetet akarja! Nem valamilyen anyagi nyereségért kell szeretnünk Kṛṣṇát! Ez nem úgy van, hogy „Kṛṣṇa, add meg a mindennapi kenyerünket! Akkor majd szeretünk. Kṛṣṇa, add nekem ezt, és akkor szeretlek!” Nincs ilyen kereskedelmi ügylet. Erre van szükség. Kṛṣṇa az ilyen szeretetet akarja! Itt az áll, hogy az a helyzet yā te daśā, daśā... Amikor, amint Kṛṣṇa meglátta, hogy Yaśodā anya jön, hogy egy kötéllel megkötözze, akkor azonnal nagyon megijedt, és sírni kezdett. „Ó, az anyám meg fog kötözni!” Yā te daśāśru-kalila añjana. És a festéke lemosódott. És sambhrama, nagy tisztelettel nézett az anyjára, kérlelő érzéssel, „Igen, anyám, megsértettelek. Kérlek, légy szíves, bocsáss meg Nekem!” Ilyen volt Kṛṣṇa látványa. Ezt a látványt értékelte nagyra Kuntī. És azonnal lehajtotta a fejét.

Ez Kṛṣṇa egy másik tökéletessége, hogy habár Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége... A Bhagavad-gītāban azt mondja, hogy mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya (BG 7.7.). „Kedves Arjunám, nincs Nálam magasabb rendű élőlény! Én vagyok a legnagyobb.” Mattaḥ parataraṁ na anyat. Nincs senki más. Ez az Istenség Személyisége, Aki felett nem áll senki, ez az Istenség Legfelsőbb Személyisége hajol meg Yaśodā anya előtt. Ninīya, vaktraṁ ninīya. Elfogadja, hogy „Igen, kedves anyám, bűnös vagyok!” Ninīya vaktraṁ bhaya-bhāvanayā, a félelem érzésével. Sthitasya. Néha, amikor Yaśodāmātā, Yaśodā anya látta, hogy a gyerek nagyon fél, akkor ő is összezavarodott. Mivel ha a gyerek zavart... Ez pszichológia. Van valamilyen mentális reakció. Tehát Yaśodā anya valójában nem akarta, hogy Kṛṣṇa szenvedjen a büntetéstől. Nem ez volt Kṛṣṇa, Yaśodā anya célja. De ahogyan egy anya megindulttá válik, ha túl sok zavart érez, a gyerek...

Ez a rendszer Indiában még megvan, hogy amikor a gyerek túl sok zavart okoz, akkor odakötözik egy helyre. Ez egy igen elterjedt szokás. Tehát Yaśodā anya is ezt alkalmazta. Sā māṁ vimohayati. Ez az a jelenet, amelyet a tiszta bhakták nagyra értékelnek, hogy milyen nagyszerű is a Legfelsőbb Személy, hogy tökéletesen ugyanúgy játszik, mint egy gyerek! Amikor úgy játszik, mint egy gyerek, akkor azt tökéletesen csinálja. Amikor férjet játszott, 16000 feleséggel, akkor tökéletesen játszott, mint férj. Amikor a gopīk szeretőjeként játszott, akkor is tökéletesen játszott. Amikor a tehénpásztor fiúk barátja volt, akkor is tökéletesen játszott.

A tehénpásztorfiúk mind Kṛṣṇától függtek. Meg akarták ízlelni a pálma gyümölcseit, de volt ott egy démon, Gardabhāsura, így nem mehettek be a pálmaerdőbe. És a tehénpásztor fiúk a barátjukat, Kṛṣṇát kérték, hogy „Kṛṣṇa, meg szeretnénk kóstolni azokat a gyümölcsöket! Ha meg tudnád oldani, hogy...” „Igen.” És Kṛṣṇa azonnal elrendezte a dolgot. Kṛṣṇa és Balarāma bementek az erdőbe, a démonok pedig, akik szamarak formájában éltek ott azonnal mentek, hogy a hátsó lábaikkal megrúgják Kṛṣṇát és Balarāmát. Balarāma elkapta az egyiküket és azonnal felhajította egy fa tetejére, a démon pedig meghalt.

Tehát Kṛṣṇa barátai is nagyon a lekötelezettjei voltak. Mindenhol tűz volt. Nem tudták, hogy mit csináljanak. „Kṛṣṇa!” „Igen!” Kṛṣṇa készen áll. Kṛṣṇa azonnal elnyelte az teljes tüzet! Olyan sok démon támadta meg őket! Minden nap, az összes fiú amikor hazament, elmesélte az anyjának, „Anya, Kṛṣṇa olyan csodálatos! Figyelj, ma ez történt!” És az anyák azt mondták, „Igen, a mi Kṛṣṇánk csodálatos!” Nagyon! Ez minden. Ők nem tudják, hogy Kṛṣṇa Isten, hogy Kṛṣṇa a Legfelsőbb Személy! Kṛṣṇa csodálatos! Ez minden. És a szeretetük fokozódik. Minél többet tudnak meg Kṛṣṇa csodálatos tetteiről, annál inkább szeretik. „Lehet, hogy Ő egy félisten. Igen!” Erre gondolnak. Amikor Nanda Mahārāja a barátaival beszélget és ők Kṛṣṇáról beszélnek,... „Ó, Nanda Mahārāja, a gyereked, Kṛṣṇa csodálatos!” „Igen, tudom. Lehet, hogy valami félisten!” Ennyi. „Lehet.” Tehát még ez sem biztos! Vṛndāvana lakóit nem érdekli, ki Isten, vagy, hogy ki nem Isten. Ez nem az ő dolguk. Ők Kṛṣṇát akarják, és Kṛṣṇát szeretik! Ez minden.