HU/SB 1.11.24
24. VERS
- rāja-mārgaṁ gate kṛṣṇe
- dvārakāyāḥ kula-striyaḥ
- harmyāṇy āruruhur vipra
- tad-īkṣaṇa-mahotsavāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rāja-mārgam—a közutak; gate—miközben áthaladtak; kṛṣṇe—az Úr Kṛṣṇa által; dvārakāyāḥ—Dvārakā városának; kula-striyaḥ—a tiszteletre méltó családok hölgyei; harmyāṇi—a palotákon; āruruhuḥ—felmentek; vipra—ó, brāhmaṇák; tat-īkṣaṇa—hogy rápillantsanak (Kṛṣṇára); mahā-utsavāḥ—legnagyobb ünnepként elfogadott.
FORDÍTÁS
Amikor az Úr Kṛṣṇa elhaladt az utakon, Dvārakā tiszteletre méltó családjainak hölgytagjai mind palotáik tetejére siettek, hogy láthassák az Urat. Ezt tekintették a legnagyobb ünnepnek.
MAGYARÁZAT
Az Urat megpillantani kétségtelenül nagy ünnep, ahogy azt Dvārakā nagyvárosi hölgyei is gondolták. Ezt még mindig követik India vallásos asszonyai és lányai. Különösen a Jhulana és a Janmāṣṭamī szertartások idején hatalmas számban gyűlnek össze az Úr templomában, ahol örök, transzcendentális formáját imádják. Az Úr transzcendentális formája, amely a templomban áll, nem különbözik az Úr személyétől. Ezt a formát arca-vigrahának vagy arcā inkarnációnak nevezik. Az Úr belső energiája által terjeszti ki ezt a formáját, hogy lehetővé tegye az odaadó szolgálatot számtalan bhaktájának, akik az anyagi világban vannak. Az anyagi érzékek nem tudják felfogni az Úr lelki természetét, ezért az Úr elfogadja az arca-vigrahát, azt a formát, amely látszólag anyagi elemekből áll — például földből, fából vagy kőből —, de valójában szó sincs anyagi szennyezettségről. Az Úr kaivalya (egyetlen), ezért Benne nincsen anyag. A Mindenható Úr egyetlen egy, ezért megjelenhet bármilyen formában, anélkül hogy az anyagi felfogás beszennyezné. Ezért az ünnepek az Úr templomában általában éppen olyanok, mint amelyeket Dvārakā Ura jelenlétének napjaiban tartottak, körülbelül ötezer évvel ezelőtt. Ilyen templomokat alapítanak az Úrnak a tudományt tökéletesen ismerő hiteles ācāryāk a szabályozó elvek szerint, hogy segítsenek az egyszerű embernek. Azok viszont, akik nem eléggé intelligensek, ezt a nagyszerű törekvést bálványimádásnak hiszik, anélkül hogy ismernék ezt a tudományt, s olyanba ütik az orrukat, amihez nem értenek. Ezért azok a nők és férfiak, akik részt vesznek az ünnepeken az Úr templomaiban, hogy akár csak egy pillanatra is, de lássák transzcendentális formáját, ezerszer dicsőbbek, mint azok, akik nem hisznek az Úr transzcendentális formájában.
Ebből a versből kitűnik, hogy Dvārakā lakói hatalmas palotákban éltek. Mindez a város gazdagságára mutat. A hölgyek a tetőkre mentek, hogy megnézzék a felvonulást és az Urat. A nők nem keveredtek az utcai tömeggel, így méltóságukat tökéletesen megőrizték. Nem volt erőltetett egyenlőség férfiak és nők között. A nők jó hírére úgy vigyáztak, hogy távol tartották őket a férfiaktól. A nemeknek soha nem szabad korlátlanul érintkezniük.