HU/SB 1.11.26
26. VERS
- śriyo nivāso yasyoraḥ
- pāna-pātraṁ mukhaṁ dṛśām
- bāhavo loka-pālānāṁ
- sāraṅgāṇāṁ padāmbujam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śriyaḥ—a szerencse istennőjének; nivāsaḥ—lakhelye; yasya—akinek; uraḥ—mellkasa; pāna-pātram—az ivóedény; mukham—arc; dṛśām—a szemnek; bāhavaḥ—a kar; loka-pālānām—az irányító félisteneknek; sāraṅgāṇām—a bhakták, akik a legfontosabbról beszélnek és énekelnek; pada-ambujam—lótuszlábak.
FORDÍTÁS
Az Úr mellkasa a szerencse istennőjének lakhelye. Hold-arca ivóedény azoknak a szemeknek, akik vágyakoznak minden után, ami gyönyörű. Karja az irányító félistenek menedéke, lótuszlába pedig a tiszta bhaktáknak nyújt védelmet, akik sohasem beszélnek vagy énekelnek másról, mint Róla.
MAGYARÁZAT
Az emberek különféle csoportokba sorolhatók, s mind más és más helyen próbálnak más és más élvezethez jutni. Vannak, akik a szerencse istennőjének kegyét keresik. Nekik a Védikus Írások elmondják, hogy az Urat mindig a szerencse istennőinek ezrei szolgálják a legnagyobb tisztelettel a cintāmaṇi-dhāmában,* az Úr transzcendentális hajlékán, ahol a fák mind kívánságteljesítő fák, s a házak érintőkőből épültek. Az Úr Govinda ott legelteti a surabhi teheneket — ez az Ő természetes tevékenysége. Ha vonzódunk az Úr testi vonásaihoz, megláthatjuk a szerencse istennőit. Az imperszonalisták azonban nem pillanthatják meg őket, mert csak az unalmas spekulációval törődnek. A művészek, akiket elbűvöl a csodálatos teremtés, jobban teszik, ha teljes elégedettségük érdekében az Úr gyönyörű arcát nézik. Az Úr arca a szépség megtestesülése. Amit gyönyörű természetnek neveznek, az nem más, mint az Úr mosolya, s amit a madarak édes dalának hívnak, az az Úr suttogó hangja. Az irányító félistenek felelősek az univerzum egyes területeinek vezetéséért, s parányi irányító istenségek állnak az ország szolgálatában is. Mindig rettegnek vetélytársaiktól, ám ha menedéket keresnek az Úr karjainál, az Úr mindig megvédelmezi őket az ellenség támadásaitól. Az Úr hűséges szolgája, aki másokat irányít, ideális vezető, és megfelelően védelmezni tudja az emberek érdekeit. Más, vezetőknek nevezett irányítók csupán az elavultság szimbólumai, s a rájuk bízott embereket a kínzó boldogtalanságba vezetik. A vezetők az Úr karjainak védelme alatt lehetnek biztonságban. Mindennek a lényege a Legfelsőbb Úr: Őt sāramnak hívják, azokat pedig, akik énekelnek és beszélnek Róla, sāraṅgāknak, vagyis tiszta bhaktáknak. A tiszta bhakták mindig az Úr lótuszlábai után vágyakoznak, és megízlelik a lótusz transzcendentális ízét. Olyanok, mint a méhek, akik örökké méz után kutatnak. Śrīla Rūpa Gosvāmī, a Gauḍīya-Vaiṣṇava-sampradāya nagy bhaktája és ācāryája írt egy dalt a lótusz mézéről, magát egy méhecskéhez hasonlítva: „Ó, Uram, Kṛṣṇa! Könyörgöm, hadd ajánljam imáimat Neked! Elmém olyan, akár egy méh, s egyre csak méz után kutat. Kérlek hát, adj méh-elmémnek helyet lótuszlábadnál, minden transzcendentális méz forrásánál! Tudom, hogy még az olyan hatalmas félistenek, mint Brahmā sem látják lótuszlábad körmeinek ragyogását, noha hosszú évekig merültek mély meditációba. Ó, tévedhetetlen, én mégis erre vágyom, hiszen Te oly kegyes vagy meghódolt bhaktáidhoz! Ó, Mādhava, tudom azt is, hogy nincsen igaz odaadásom, hogy lótuszlábadat szolgáljam. Ám felfoghatatlanul hatalmas vagy, ezért meg tudod tenni azt is, ami lehetetlen. Lótuszlábad még a mennyei bolygók nektárját is nevetségessé teszi, s ezért én nagyon vonzódom hozzá. Ó, legfelsőbb örökkévaló, kérlek, hadd rögzítsem elmémet lótuszlábaidra, hogy szüntelenül ízlelhessem transzcendentális szolgálatodat!” A bhakták elégedettek, ha az Úr lótuszlábainál lehetnek, s nem vágynak arra, hogy lássák minden szépséggel teljes arcát, s nem vágynak az Úr erős karjainak védelmére sem. Természetüknél fogva alázatosak, s az Úr mindig pártfogásába veszi az ilyen alázatos bhaktákat.
*
- cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-
- lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam
- lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi (Bs. 5.29)