HU/SB 1.18.15
15. VERS
- tan no bhavān vai bhagavat-pradhāno
- mahattamaikānta-parāyaṇasya
- harer udāraṁ caritaṁ viśuddhaṁ
- śuśrūṣatāṁ no vitanotu vidvan
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—ezért; naḥ—nekünk; bhavān—jómagad; vai—minden bizonnyal; bhagavat—az Istenség Személyiségével kapcsolatban; pradhānaḥ—főként; mahat-tama—a legnagyobb minden nagy közül; ekānta—kizárólagosan; parāyaṇasya—a menedéknek; hareḥ—az Úré; udāram—pártatlan; caritam—cselekedetek; viśuddham—transzcendentális; śuśrūṣatām—azok, akik készek befogadni; naḥ—nekünk; vitanotu—kegyesen leír; vidvan—ó, bölcs.
FORDÍTÁS
Ó, Sūta Gosvāmī, bölcs vagy, s az Úr tiszta bhaktája, mert szolgálatod középpontjában az Istenség Személyisége áll! Ezért arra kérünk, beszélj nekünk az Úr kedvteléseiről, melyek fölötte állnak minden anyagi felfogásnak, mert nagyon vágyunk arra, hogy hallhassuk üzenetüket!
MAGYARÁZAT
Az, aki az Úr transzcendentális cselekedeteiről beszél, csak egyetlen célt imádhat és szolgálhat: az Úr Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, az ilyen elbeszélések hallgatóinak pedig vágyniuk kell arra, hogy halljanak Róla. Amikor e két dolog együttesen jelen van, azaz a képzett beszélő képzett hallgatósággal találkozik, akkor az a hely és az az időpont a legmegfelelőbb arra, hogy a Transzcendensről folytassanak beszélgetést. A hivatásos előadók és az anyagi világba bonyolódott hallgatóik nem juthatnak valódi áldáshoz e beszélgetésekből. A hivatásos előadók mutatványt csinálnak a Bhāgavata-saptāhából, hogy családjukat eltarthassák, az anyagilag kiszolgáltatott közönség pedig anyagi áldás — vallásosság, gazdagság, érzékkielégítés vagy felszabadulás — reményében hallgatja a Bhāgavata-saptāha történeteit. Az efféle Bhāgavatam előadások nem mentesek az anyagi tulajdonságok szennyeződésétől. A naimiṣāraṇyai szentek és Śrī Sūta Gosvāmī közötti beszélgetések azonban transzcendentálisak, s nyoma sincs bennük az anyagi nyereség utáni vágynak. Az ilyen beszélgetésekből határtalan transzcendentális boldogságot merít mind a hallgatóság, mind a beszélő, éppen ezért ezer és ezer évig tudják folytatni. Napjainkban a Bhāgavata-saptāhák csak hét napig tartanak, s miután a bemutatónak vége, mind a közönség, mind az előadó visszatér szokásos anyagi tevékenységeihez. Mindez amiatt van, hogy a beszélő nem bhagavat-pradhāna, a hallgatóság pedig nem śuśrūṣatām, ahogyan azt az előbb elmondtuk.