HU/SB 1.6.15


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


15. VERS

tasmin nirmanuje ’raṇye
pippalopastha āśritaḥ
ātmanātmānam ātmasthaṁ
yathā-śrutam acintayam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tasmin—abban; nirmanuje—emberek nem lakta; araṇye—az erdőben; pippala—banyanfa; upasthe—alatta ülve; āśritaḥ—menedéket keresve; ātmanā—intelligenciával; ātmānam—a Felsőlélek; ātma-stham—a bennem elhelyezkedő; yathā-śrutam—ahogy a felszabadult lelkektől hallottam; acintayam—átgondoltam.


FORDÍTÁS

Azután egy lakatlan erdőben, egy banyanfa árnyékában intelligenciám segítségével meditálni kezdtem a bennem lakozó Felsőlelken, ahogyan azt a felszabadult lelkektől tanultam.


MAGYARÁZAT

Az embernek nem szabad saját szeszélyeit követve meditálnia. Mindent tökéletesen ismernie kell az írások hiteles forrásaiból, az őszinte lelki tanítómesteren keresztül, valamint értelmének megfelelő használata által, amelyet arra képzett ki, hogy a minden élőlényben jelen lévő Felsőlelken meditáljon. Ez a tudat alakul ki egyre szilárdabban abban a bhaktában, aki azáltal, hogy végrehajtja lelki tanítómestere utasításait, az Úrnak végez szerető odaadó szolgálatot. Śrī Nāradajī hiteles lelki tanítómesterekkel találkozott, őszintén szolgálta őket és tökéletes megvilágosodást ért el. Így kezdett meditálni.