HU/SB 1.6.17
17. VERS
- premātibhara-nirbhinna-
- pulakāṅgo ’tinirvṛtaḥ
- ānanda-samplave līno
- nāpaśyam ubhayaṁ mune
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
premā—szeretet; atibhara—mértéktelen; nirbhinna—nagy mértékben megkülönböztetett; pulaka—a boldogság érzése; aṅgaḥ—különböző testrészek; ati-nirvṛtaḥ—teljesen elöntötte; ānanda—eksztázis; samplave—óceánjában; līnaḥ—elmerülve; na—nem; apaśyam—láthatta; ubhayam—mindkettőt; mune—ó, Vyāsadeva.
FORDÍTÁS
Ó, Vyāsadeva! Ekkor teljesen hatalmába kerített a boldogság érzése. Testem minden tagját külön-külön öröm töltötte el, s az eksztázis óceánjában elmerülve sem magamat, sem az Urat nem láttam.
MAGYARÁZAT
Nincs semmi anyagi, amit a lelki boldogság és a nagyfokú lelki eksztázis érzéséhez lehetne hasonlítani, ezért rendkívül nehéz kifejezni ezt az érzést. Csak sejtésünk lehet arról a boldogságról, amelyről Śrī Nārada Muni szavai szólnak. Minden testrész és érzékszerv adott módon működik. Az Úr megpillantása után minden érzék teljesen felébred, hogy odaadó szolgálatot végezzen Neki, mert a felszabadult állapotban az érzékek teljesen az Úr szolgálatában állnak. E transzcendentális eksztázisban az érzékek mindegyike külön-külön feléled, hogy megkezdje az Úr szolgálatát. Emiatt történt, hogy Nārada Muni már nem látta sem magát, sem az Urat.