HU/SB 1.6.20
20. VERS
- evaṁ yatantaṁ vijane
- mām āhāgocaro girām
- gambhīra-ślakṣṇayā vācā
- śucaḥ praśamayann iva
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; yatantam—aki próbálkozik; vijane—azon az elhagyatott helyen; mām—nekem; āha—mondta; agocaraḥ—a fizikai hang határán túl; girām—kijelentések; gambhīra—komoly; ślakṣṇayā—kellemes hallani; vācā—szavak; śucaḥ—szomorúság; praśamayan—enyhít; iva—mint.
FORDÍTÁS
Az Istenség Személyisége, aki felülmúl minden anyagi leírást, látta próbálkozásaimat azon az elhagyatott helyen, s komolyan, kedves szavakkal szólt hozzám, hogy enyhítse bánatomat.
MAGYARÁZAT
A Védák azt mondják, hogy Isten túl van azon, ami anyagi szavakkal és értelemmel megközelíthető. Indokolatlan kegye azonban az embert mégis olyan érzékekkel áldhatja meg, melyek alkalmasak arra, hogy segítségükkel hallhatja az Urat vagy beszélhet Hozzá. Ilyen az Úr felfoghatatlan energiája. Akit kegyében részesít, az hallhatja Őt. Az Úr nagyon elégedett volt Nārada Munival, aki így megkapta a szükséges képességet, hogy hallhassa Őt. Mások számára azonban nem lehetséges, hogy a szabályozott odaadó szolgálat gyakorló szintjén megérezzék az Úr közvetlen érintését. Különleges ajándék volt ez Nārada számára. Amikor meghallotta az Úr kedves szavait, a fájdalom, melyet hiányában érzett, valamelyest enyhült. Az Istent szerető bhakta mindig érzi az elkülönülés fájdalmát, ezért mindig transzcendentális eksztázisba merül.