HU/SB 1.7.10
10. VERS
- sūta uvāca
- ātmārāmāś ca munayo
- nirgranthā apy urukrame
- kurvanty ahaitukīṁ bhaktim
- ittham-bhūta-guṇo hariḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sūtaḥ uvāca—Sūta Gosvāmī mondta; ātmārāmāḥ—azok, akik az ātmāból merítenek örömet (ātmā általában: a lelki önvaló); ca—szintén; munayaḥ—bölcsek; nirgranthāḥ—mentes minden köteléktől; api—annak ellenére; urukrame—a nagy kalandok kedvelőjének; kurvanti—végeznek; ahaitukīm—tiszta; bhaktim—odaadó szolgálatot; ittham-bhūta—ilyen csodálatos; guṇaḥ—tulajdonságai; hariḥ—az Úrnak.
FORDÍTÁS
A különböző ātmārāmák [akik az ātmāból, a lelki önvalóból merítenek örömet], különösen azok, akik az önmegvalósítás útját járják, mentesek minden anyagi köteléktől, mégis arra vágynak, hogy tiszta odaadással szolgálhassák az Istenség Személyiségét. Ez azt jelenti, hogy az Úr transzcendentális tulajdonságokkal rendelkezik, ezért mindenki, még a felszabadult lelkek számára is vonzó.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu rendkívül szemléletes magyarázatot adott az ātmārāma ślokáról legfőbb tanítványának, Śrīla Sanātana Gosvāmīnak. Tizenegy tényezőt emel ki a versből:
- ātmārāma,
- munayaḥ,
- nirgrantha,
- api,
- ca,
- urukrama,
- kurvanti,
- ahaitukīm,
- bhaktim,
- ittham-bhūta-guṇaḥ és
- hariḥ.
A Viśva-prakāśa szanszkrit szótár szerint az ātmārāma szónak hét jelentése van:
- Brahman (az Abszolút Igazság),
- test,
- elme,
- törekvés,
- kitartás,
- intelligencia és
- egyéni természet.
A munayaḥ szó
- a gondolkodókra,
- a komolyakra és csöndesekre,
- az aszkétákra,
- az állhatatosakra,
- a kolduló szerzetesekre,
- a bölcsekre és
- a szentekre utal.
A nirgrantha szó az alábbi fogalmakat takarja:
- aki megszabadult a tudatlanságtól,
- akinek nincs kapcsolata a szentírások parancsaival, vagyis aki mentes a kinyilatkoztatott írások szabályainak kötelezettségeitől: az etikától, a Védáktól, a filozófiától, a pszichológiától és a metafizikától (más szóval az ostoba, az írástudatlan, a csavargó stb., aki nem követi a szabályozó elveket),
- a gazdag és
- a nincstelen.
A Śabda-kośa szótár szerint a ni képzőt
- bizonyosság,
- számolás,
- építés és
- tiltás értelemben,
a grantha szót pedig többek között gazdagság, tézis, szavak értelemben használják.
Az urukrama szó jelentése: „akinek tettei dicsőségesek”. Krama azt jelenti: lépés. Az urukrama szó főképpen az Úr Vāmana-inkarnációjára utal, aki végtelen lépésével átszelte az egész univerzumot. Az Úr Viṣṇu hatalmas, és cselekedetei dicsőségesek, hiszen belső energiájával megteremtette a lelki világot, külső energiája által pedig az anyagi világot. Mindent átható aspektusában mindenhol jelen van, mint a Legfelsőbb Igazság, személyes formájában pedig transzcendentális lakhelyén, Goloka Vṛndāvanában tartózkodik, ahol teljes változatosságukban mutatja be transzcendentális kedvteléseit. Cselekedetei senki más tetteihez nem hasonlíthatók, ezért az urukrama szó egyedül Rá vonatkozhat.
A szanszkrit igei szerkezet alapján a kurvanti szó jelentése: valaki másért tenni valamit. Ezért ez azt jelenti, hogy az ātmārāmák nem személyes érdekből, hanem az Úr, Urukrama öröméért végeznek odaadó szolgálatot Neki.
Hetu azt jelenti: „okozati”. Sok dolog vezet az érzékkielégítéshez, s ezeket az anyagi érzékkielégítés, a misztikus erők és a felszabadulás főbb csoportjaiba lehet besorolni. Ezekre általában a törekvő emberek vágynak. Számtalanféle anyagi élvezetet van, s a materialisták — mivel az illuzórikus energia hatása alatt állnak — arra vágynak, hogy egyre fokozzák ezt az anyagi élvezetet. Vége-hossza nincs az anyagi élvezetek sorának, s az anyagi világ egyetlen élőlénye sem részesülhet az összes ilyen élvezetben. Nyolcféle misztikus képesség van (az ember a legkisebbé válhat, súlytalanná válhat, mindent megkaphat, amire vágyik, uralkodhat az anyagi természet felett, más élőlényeket irányíthat, képes lehet a földi bolygókat az űrbe kibocsátani — és így tovább). A Bhāgavatam ezekről a misztikus képességekről tesz említést. A felszabadulásnak öt változata van.
A tiszta odaadás tehát az Úr olyan szolgálatát jelenti, amely mentes az előbb említett személyes érdekek utáni vágytól. A hatalmas Istenség Személyiségét, Śrī Kṛṣṇát tökéletesen elégedetté tehetik az ilyen tiszta bhakták, akikben nyoma sincs a vágynak, hogy személyes haszonra tegyenek szert.
Az Úr tiszta odaadó szolgálata különböző szinteket érintve fejlődik. Az anyagi síkon végzett odaadó szolgálatra nyolcvanegy tulajdonság jellemző. E cselekedetek fölött áll a transzcendentális odaadó szolgálat, amelyet sādhana-bhaktinak neveznek. Amikor a sādhana-bhakti tiszta gyakorlata transzcendentális Istenszeretetté érik, akkor az Úr transzcendentális szerető szolgálata fokozatosan a szolgálat kilenc egymást követő szintjén keresztül fejlődik, melyek a ragaszkodás, a szeretet, a vonzalom, az érzelmek, a kapcsolat, a kötődés, a követés, az eksztázis és az elkülönülés erőteljes érzése.
Egy semleges bhakta ragaszkodása fokozatosan a transzcendentális Istenszeretethez vezet. Az aktív szolga ragaszkodása a kötődés szintjéig, a baráti kapcsolatban lévő bhakta ragaszkodása pedig a követés szintjéig fejlődik. Ugyanez a helyzet a szülői kapcsolatban szolgáló bhaktákkal is. A szerelem kapcsolatában a bhakták az elkülönülés erőteljes érzésének szintjéig fejlődnek. Ez csupán néhány jellemzője az Úr tiszta odaadó szolgálatának.
A Hari-bhakti-sudhodaya szerint az itthambhūta szó jelentése: „teljes boldogság”. A személytelen Brahman megvalósításából származó transzcendentális gyönyör egy borjú patanyomában összegyűlt csekélyke vízhez hasonlítható, amely elenyésző az Istenség Személyiségének megpillantásából származó boldogság-óceánhoz képest. Az Úr Śrī Kṛṣṇa személyes formája annyira vonzó, hogy magában foglal minden vonzódást, minden boldogságot és minden ízt (rasát). Ez a vonzalom annyira erős, hogy senki sem akarja anyagi élvezetre, misztikus erőre és felszabadulásra cserélni. Nincs szükség logikai érvelésre ahhoz, hogy alátámasszuk ezt az állítást, hiszen az ember saját természetéből adódóan vonzódik az Úr Śrī Kṛṣṇa tulajdonságaihoz. A legbiztosabban tudnunk kell, hogy az Úr tulajdonságainak semmi köze az anyagi tulajdonságokhoz. Mindegyik boldogsággal, tudással és örökkévalósággal teli. Az Úrnak számtalan tulajdonsága van, s az egyik ember az egyik, míg egy másik egy másik tulajdonsághoz vonzódik.
A nagy bölcseket, a négy, cölibátusban élő bhaktát, Sanakát, Sanātanát, Sanandát és Sanat-kumārát az Úr lótuszlábainak felajánlott, szantálfa péppel borított virágok és tulasī levelek illata vonzotta, Śukadeva Gosvāmīt pedig az Úr transzcendentális kedvtelései ragadták magukkal. Śukadeva Gosvāmī már elérte a felszabadult szintet, mégis vonzódott az Úr kedvteléseihez. Ez bizonyítja, hogy az Úr kedvteléseinek nincs közük az anyagi vonzódáshoz. Hasonlóan, a fiatal tehénpásztorlányokat az Úr testi vonásai ragadták meg, Rukmiṇī pedig az Úr dicsőségének hallatán kezdett vonzódni Hozzá. Az Úr Kṛṣṇa még a szerencse istennőjének elméjét is elragadja. Bizonyos esetekben minden fiatal lány elméje vonzódik Hozzá. Az idősebbek nők elméjét a szülői ragaszkodás által, a férfiakét pedig a szolgálat és a barátság kapcsolatán keresztül vonzza.
A hari szó többféle jelentést takar, ám közülük a legfontosabb az, hogy Ő (az Úr) eltávolít mindent, ami kedvezőtlen, és elrabolja a bhakta elméjét, tiszta transzcendentális szeretettel megajándékozva őt. Ha kínzó boldogtalanságában valaki az Úrra emlékezik, megszabadulhat minden szenvedéstől és aggodalomtól. Az Úr lassacskán minden akadályt eltávolít a tiszta bhakta odaadó szolgálatának útjából, és így a bhakta tapasztalhatja a kilenc odaadó cselekedet — köztük a hallás és az éneklés — hatását.
Személyes vonásaival és transzcendentális tulajdonságaival az Úr a tiszta bhakta minden pszichikai működését magával ragadja. Ilyen az Úr Kṛṣṇa vonzereje. Ez a vonzás oly erős, hogy a tiszta bhakta sohasem vágyódik a vallás négy elve közül egyikre sem. Ezek az Úr transzcendentális tulajdonságainak vonzó jegyei. S ha mindehhez hozzátesszük az api és a ca szavakat, akkor korlátlanul kiterjeszthetjük értelmüket. A szanszkrit nyelvtan szerint az api szónak hét jelentése van.
Ha elolvassuk e śloka minden egyes szavának magyarázatát, láthatjuk, hogy az Úr Kṛṣṇa megszámlálhatatlan transzcendentális tulajdonsággal rendelkezik, amelyek magukkal ragadják a tiszta bhakták elméjét.