HU/SB 1.7.44
44. VERS
- sarahasyo dhanur-vedaḥ
- savisargopasaṁyamaḥ
- astra-grāmaś ca bhavatā
- śikṣito yad-anugrahāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sa-rahasyaḥ—bensőséges; dhanuḥ-vedaḥ—az íj és nyíl művészetének ismerete; sa-visarga—elenged; upasaṁyamaḥ—irányítás; astra—fegyverek; grāmaḥ—mindenféle; ca—és; bhavatā—általad; śikṣitaḥ—tanult; yat—akinek; anugrahāt—kegyéből.
FORDÍTÁS
Droṇācārya kegyéből tanultad meg a nyilazás harci művészetét és a fegyverek irányításának titkos tudományát.
MAGYARÁZAT
A Dhanur-vedát, a hadtudományt Droṇācārya tanította, s ebbe beletartoztak azok a legbensőségesebb titkok is, hogy hogyan kell a fegyvereket védikus himnuszok segítségével bevetni és irányítani. A kevésbé kifinomult hadtudomány alapjait az anyagi fegyverek jelentik, ám ennél jóval kifinomultabb a védikus himnuszokkal irányított nyilak kilövésének művészete, amely sokkal hatékonyabb, mint a közönséges fegyverek, a géppisztolyok vagy az atombombák. Az irányítás védikus mantrákkal történik, a hang transzcendentális tudományának segítségével. A Rāmāyaṇa arról ír, hogy Daśaratha Mahārāja, az Úr Śrī Rāma apja csupán hanggal irányította nyilait. Eltalálta a célt anélkül, hogy látta volna, csupán a hang hallatán. Ez tehát egy magasabb rendű hadművészet volt, mint manapság az anyagi hadi fegyverek használatának tudománya. Arjuna megtanulta mindezt, ezért Draupadī azt akarta, hogy Arjuna érezze magát lekötelezve Droṇācāryának mindezért az áldásért. Droṇācārya távollétében fia képviselte őt. Ez volt a nemes hölgy, Draupadī véleménye. Itt felmerülhet a kérdés: miért volt Droṇācārya, a szigorú brāhmaṇa a hadművészet mestere? A válasz az, hogy egy brāhmaṇának tanítania kell, tekintet nélkül arra, hogy a tudomány mely ágában járatos. Egy tanult brāhmaṇának tanítóvá, pappá és az adomány elfogadójává kell válnia. Egy hiteles brāhmaṇa ilyen foglalkozások elfogadására hivatott.