HU/SB 1.8.18
18. VERS
- kunty uvāca
- namasye puruṣaṁ tvādyam
- īśvaraṁ prakṛteḥ param
- alakṣyaṁ sarva-bhūtānām
- antar bahir avasthitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kuntī uvāca—Śrīmatī Kuntī mondta; namasye—hadd boruljak le; puruṣam—a Legfelsőbb Személy; tvā—Te; ādyam—az eredeti; īśvaram—az irányítója; prakṛteḥ—az anyagi kozmosznak; param—túl; alakṣyam—a láthatatlan; sarva—minden; bhūtānām—élőlényeknek; antaḥ—belül; bahiḥ—kívül; avasthitam—létezik.
FORDÍTÁS
Śrīmatī Kuntī így szólt: Ó, Kṛṣṇa! Hódolatomat ajánlom Neked, mert Te vagy az eredeti személyiség, akire nem hatnak az anyagi világ kötőerői. Mindenen belül és mindenen kívül is létezel, mégis mindenki számára láthatatlan vagy.
MAGYARÁZAT
Śrīmatī Kuntīdevī jól tudta, hogy bár Kṛṣṇa az unokaöccse szerepében jelent meg, Ő az eredeti Istenség Személyisége. Egy ilyen felvilágosult hölgy nem követhette el azt a hibát, hogy unokaöccsének ajánlja fel hódolatát, ezért az anyagi világegyetemen túli eredeti puruṣának szólította. Bár minden más élőlény ugyanúgy transzcendentális, mégsem eredeti és tévedhetetlen. Az élőlények hajlamosak arra, hogy az anyagi természet szorításában elbukjanak, az Úrral azonban ez sohasem történik meg. A Védák ezért minden élőlény között a legfőbbként jellemzik (nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām). Ezután īśvarának, irányítónak is szólítja Őt Kuntīdevī. Az élőlények vagy a félistenek — például Candra és Sūrya — szintén īśvarák valamilyen mértékben, de egyikük sem a legfelsőbb īśvara, a végső irányító. Ő a parameśvara, azaz a Felsőlélek, aki belül és kívül egyaránt jelen van. Bár unokaöccseként állt Śrīmatī Kuntīdevī előtt, ugyanabban az időben jelen volt benne és mindenhol máshol is. A Bhagavad-gītāban (15.15) az Úr azt mondja: „Én minden szívben ott lakozom. Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység. Én vagyok az, akit az összes Véda közül ismerni kell, hiszen Én vagyok a Védák szerkesztője és a Vedānta tanítója.” Kuntī királynő megerősíti, hogy az Úr annak ellenére, hogy minden élőlényben és rajtuk kívül is létezik, mégis láthatatlan. Az Úr tehát rejtély a közönséges ember számára. Kuntī királynő maga tapasztalta, hogy az Úr Kṛṣṇa jelen volt előtte, mégis behatolt Uttarā méhébe, hogy megmentse magzatát Aśvatthāmā brahmāstrájának támadásától. Kuntī maga is zavarba jött azt illetően, hogy Śrī Kṛṣṇa mindent átható-e vagy helyhez kötött. Valójában mind a kettő, de fenntartja Magának azt a jogot, hogy nem mutatja meg magát azoknak, akik nem meghódolt lelkek. Ezt az áthatolhatatlan függönyt a Legfelsőbb Úr māyā energiájának nevezik, s ez akadályozza a lázadó lélek korlátokhoz kötött látását. Erről szólnak a következő versek.