HU/SB 1.8.36
36. VERS
- śṛṇvanti gāyanti gṛṇanty abhīkṣṇaśaḥ
- smaranti nandanti tavehitaṁ janāḥ
- ta eva paśyanty acireṇa tāvakaṁ
- bhava-pravāhoparamaṁ padāmbujam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śṛṇvanti—hall; gāyanti—énekel; gṛṇanti—elfogad; abhīkṣṇaśaḥ—folyamatosan; smaranti—emlékezik; nandanti—örömet talál; tava—Tiéd; īhitam—cselekedetek; janāḥ—az emberek; te—ők; eva—bizonyára; paśyanti—láthatják; acireṇa—nagyon hamar; tāvakam—Tiéd; bhava-pravāha—az újjászületés folyama; uparamam—megszűnés; pada-ambujam—lótuszlábak.
FORDÍTÁS
Ó, Kṛṣṇa! Akik állandóan hallgatják, mesélik és ismétlik transzcendentális cselekedeteidet, vagy örömüket lelik abban, ha mások ezt teszik, minden bizonnyal megpillantják lótuszlábaidat. Egyedül ez vethet véget a születés és halál ismétlődésének.
MAGYARÁZAT
Jelenlegi feltételekhez kötött látásunkkal nem láthatjuk meg a Legfelsőbb Urat, Śrī Kṛṣṇát. Ahhoz, hogy megpillanthassuk Őt, meg kell változtatnunk jelenlegi látásmódunkat, egy másféle élet kialakításával, amelyet az Isten iránti őszinte szeretet hat át. Amikor Śrī Kṛṣṇa személyesen jelen volt a földön, nem mindenki láthatta Őt az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként. A materialisták — például Rāvaṇa, Hiraṇyakaśipu, Kaṁsa, Jarāsandha és Śiśupāla — az anyagi javak tekintetében rendkívül fejlettek voltak, de nem tudták felfogni, hogy az Úr van jelen előttük. Az Úr tehát akár jelen is lehet a szemünk előtt, nem láthatjuk, ha nem rendelkezünk a szükséges látásmóddal. Ezt a szükséges feltételt csakis az odaadó szolgálat folyamatával lehet kifejleszteni, amely azzal kezdődik, hogy hiteles forrásból hallunk az Úrról. A Bhagavad-gītā egyike azoknak a népszerű műveknek, amelyeket az emberek általában hallgatnak, elmondanak, ismételnek és így tovább, ám ennek ellenére néha azt tapasztaljuk, hogy az, aki ilyen odaadó szolgálatot végez, nem látja az Urat szemtől szemben. Ennek az az oka, hogy az első dolog, a śravaṇa rendkívül fontos. Ha a helyes forrást hallgatjuk, az nagyon gyorsan eredményhez vezet. Az emberek általában nem felhatalmazott személyeket hallgatnak, s azok lehet, hogy nagyon műveltek az akadémikus tudás terén, mégis puszta időpazarlás őket hallgatni, ha nem követik az odaadó szolgálat elveit. Szövegmagyarázataik nagyon gyakran saját céljaikat szolgálják. Az embernek ezért először egy megfelelő és hiteles elbeszélőt kell keresnie, s őt kell hallgatnia. Ha a hallás folyamata tökéletes és teljes, a többi folyamat automatikusan tökéletessé válik.
Az Úr számtalan transzcendentális cselekedetet hajtott végre, és mindegyik a kívánt eredményhez juttathatja az embert, ha a hallás folyamata tökéletes. A Bhāgavatamban az Úr tettei a Pāṇdavákhoz fűződő kapcsolatával kezdődnek. Az Úrnak sok más kedvtelése is van, az asurákkal és másokkal kapcsolatban, a Tizedik Ének pedig társaival, a gopīkkal, valamint Dvārakābeli feleségeivel való fenséges kapcsolatát írja le. Mivel az Úr abszolút, nincs különbség az Úr kapcsolatainak transzcendentális természetében, néha azonban, ha a hallgatás folyamata nem hiteles, az embereket jobban érdekli Kṛṣṇa és gopīk kapcsolata. Ez a hajlandóság mutatja a hallgató kéjes érzéseit, s az Úr cselekedeteinek hiteles elbeszélője sohasem vesz részt ebben. Az embernek egészen a kezdettől kell hallania az Úrról, úgy, ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatamban vagy bármely más szentírásban áll, s ez segíteni fog, hogy fokozatos fejlődéssel elérje a tökéletességet. Ezért senkinek nem szabad úgy gondolnia, hogy az Úr és a Pāṇḍavák kapcsolata kevésbé fontos, mint az Úr és a gopīk kapcsolata. Ne felejtsük el, hogy az Úr mindig fölötte áll minden anyagi ragaszkodásnak. Az előbb említett kedvteléseinek mindegyikében Ő a hős minden körülmények között, s a Róla, bhaktáiról vagy ellenfeleiről szóló történetek hallgatása segít a lelki életben. Azt mondják, a Védák és a Purāṇák célja az, hogy újra életre keltsék elveszett kapcsolatunkat az Úrral. Ezeknek a műveknek a hallgatása rendkívül fontos.