HU/SB 10.11.27
27. VERS
- yāvad autpātiko ’riṣṭo
- vrajaṁ nābhibhaved itaḥ
- tāvad bālān upādāya
- yāsyāmo ’nyatra sānugāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yāvat—amíg; autpātikaḥ—zavarva; ariṣṭaḥ—a démon; vrajam—ezt a Gokula Vrajabhūmit; na—nem; abhibhavet itaḥ—elmenni erről a helyről; tāvat—addig; bālān upādāya—a fiúk érdekében; yāsyāmaḥ—menjünk; anyatra—valahová máshová; sa-anugāḥ—követőinkkel.
FORDÍTÁS
Ezeket a zavaró eseményeket egy ismeretlen démon okozza. Kötelességünk, hogy amíg a veszély el nem múlik, a fiúkkal valahová máshová menjünk, még mielőtt a démon újra idejön, hogy háborgasson bennünket.
MAGYARÁZAT
Upānanda a következőt javasolta: „Az Úr Viṣṇu kegyéből Kṛṣṇa mindig megmenekült minden veszedelemtől. Hagyjuk most el ezt a helyet, és még mielőtt egy démon újra ránk támadna, hogy halált hozzon ránk, menjünk máshová, ahol nyugodtan imádhatjuk az Úr Viṣṇut.” Egy bhakta egyedül arra vágyik, hogy zavartalanul végezhesse odaadó szolgálatát. Láthatjuk azonban, hogy még akkor is, amikor Kṛṣṇa jelen volt, amikor Nanda Mahārāja és a többi tehénpásztor az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelenlétét élvezhették, sok minden okozott nyugtalanságot. Kṛṣṇa azonban mindig győzelmet aratott. Ebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy nem szabad hagynunk, hogy az úgynevezett „háborgatások” megzavarjanak bennünket. Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunkat számtalan támadás érte már, mégsem adhatjuk fel a küzdelmet, hogy haladjunk előre. Az emberek azonban szerte a világon nagy lelkesedéssel fogadják ezt a mozgalmat, és egyre nagyobb energiával vásárolják a Kṛṣṇa-tudatról szóló könyveket. Vannak tehát olyan dolgok, melyek bátorítanak bennünket, s vannak, amelyek zavart okoznak. Így volt ez már Kṛṣṇa idejében is.