HU/SB 10.13.19
19. VERS
- yāvad vatsapa-vatsakālpaka-vapur yāvat karāṅghry-ādikaṁ
- yāvad yaṣṭi-viṣāṇa-veṇu-dala-śig yāvad vibhūṣāmbaram
- yāvac chīla-guṇābhidhākṛti-vayo yāvad vihārādikaṁ
- sarvaṁ viṣṇumayaṁ giro ’ṅga-vad ajaḥ sarva-svarūpo babhau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yāvat vatsapa—pontosan olyanok, mint a tehénpásztorfiúk; vatsaka-alpaka-vapuḥ—és éppen olyanok, mint a borjak fiatal teste; yāvat kara-aṅghri-ādikam—pontosan olyan méretű, mint lábuk és kezük; yāvat yaṣṭi-viṣāṇa-veṇu-dala-śik—nemcsak mint a testük, de mint a kürtjük, a fuvolájuk, a botjuk, a tarisznyájuk, stb.; yāvat vibhūṣā-ambaram—pontosan olyan, mint ékszereik és ruháik, minden változatosságukkal együtt; yāvat śīla-guṇa-abhidhā-ākṛti-vayaḥ—ugyanolyan jellemük, szokásaik, vonásaik, sajátságaik és jellemző testi vonásaik; yāvat vihāra-ādikam—pontosan ízlésük vagy kedvteléseik szerint; sarvam—minden a legapróbb részletig; viṣṇu-mayam—Vāsudeva, Viṣṇu kiterjedései; giraḥ aṅga-vat—ugyanolyan hangok, mint az övék; ajaḥ—Kṛṣṇa; sarva-svarūpaḥ babhau—mindent a legapróbb részletig megteremtett, mint saját Magát, minden változtatás nélkül.
FORDÍTÁS
Vāsudeva-arculata révén Kṛṣṇa egyszerre kiterjesztette Magát ugyanannyi tehénpásztorfiúvá és tehénné, amennyi hiányzott. Ugyanolyan testi külső jellemezte őket, és kezük, lábuk s többi testrészük is ugyanolyan volt. Ugyanolyan botokat, kürtöket és fuvolát tartottak, ugyanolyan elemózsiás tarisznyájuk volt, ugyanolyan ruhát viseltek, ékszereik ugyanúgy díszítették őket. Nevük, koruk és testalkatuk is ugyanolyan volt, jellemző tetteikkel és jellemvonásaikkal együtt. Ily módon terjesztette ki Magát a szépséges Kṛṣṇa, s ezzel a „samagra-jagad viṣṇumayam” állítás igazát bizonyította: „Az Úr Viṣṇu mindent átható.”
MAGYARÁZAT
A Brahma-saṁhitā (5.33) kijelenti:
- advaitam acyutam anādim ananta-rūpam
- ādyam purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanaṁ ca
Kṛṣṇa, a paraṁ brahma, az Istenség Legfelsőbb Személyisége ādyam, azaz mindennek a kezdete. Ő az ādi-puruṣam, az örökké ifjú eredeti személy. Több formába képes kiterjeszteni Magát, mint amennyit mi el tudunk képzelni, mégsem esik le eredeti helyzetéből, mint Kṛṣṇa. Éppen ezért Acyutának hívják. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Sarvaṁ viṣṇumayaṁ jagat. Sarvaṁ khalv idaṁ brahma. Kṛṣṇa bebizonyította, hogy Ő minden, hogy képes mindenné válni, személyesen azonban mégis különbözik mindentől (mat-sthāni sarva-bhūtāni na cāhaṁ teṣv avasthitaḥ (BG 9.4)). Ő az a Kṛṣṇa, akit az acintya-bhedābheda-tattva filozófián keresztül lehet megérteni. Pūrṇasya pūrṇam ādāya pūrṇam evāvaśiṣyate: Kṛṣṇa mindig teljes, és annak ellenére, hogy millió és millió univerzumot képes teremteni, melyek mind teljes fenséggel rendelkeznek, Ő örökké ugyanolyan fenséges marad, s nem változik meg (advaitam). Ezt a vaiṣṇava ācāryák a viśuddhādvaita, a viśiṣṭādvaita és a dvaitādvaita filozófiákon keresztül magyarázzák el. Az embernek tehát az ācāryáktól kell tanulnia Kṛṣṇáról. Ācāryavān puruṣo veda: aki követi az ācāryák útját, az a maguk valójában ismeri a dolgokat. Az ilyen ember úgy ismerheti Kṛṣṇát, ahogyan van, legalábbis bizonyos mértékben, s amint valaki megérti Kṛṣṇát (janma karma ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ (BG 4.9)), azonnal megszabadul az anyagi kötelékektől (tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna).