HU/SB 10.13.51
51. VERS
- ātmādi-stamba-paryantair
- mūrtimadbhiś carācaraiḥ
- nṛtya-gītādy-anekārhaiḥ
- pṛthak pṛthag upāsitāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ātma-ādi-stamba-paryantaiḥ—az Úr Brahmātól a jelentéktelen élőlényig; mūrti-madbhiḥ—valamilyen formát öltve; cara-acaraiḥ—a mozgó és mozdulatlan egyaránt; nṛtya-gīta-ādi-aneka-arhaiḥ—az imádat sokféle módszere által, például táncolással és énekléssel; pṛthak pṛthak—másképpen; upāsitāḥ—akiket imádtak.
FORDÍTÁS
Minden lény, mozgó és mozdulatlan egyaránt, a négyfejű Úr Brahmātól egészen a legjelentéktelenebb teremtményig testet öltött, és saját képességeik szerint, az imádat különféle formáival, például tánccal és énekléssel mind más és más módon imádták ezeket a viṣṇu-mūrtikat.
MAGYARÁZAT
A számtalan élőlény mind másképp imádja a Legfelsőbbet, képességeinek és karmájának megfelelően, de mindenki csinál valamit (jīvera ’svarūpa’ haya — kṛṣṇera ’nitya-dāsa’); nincs senki, aki ne szolgálna. Éppen ezért a mahā-bhāgavata, az a bhakta, aki a legmagasabb szinten áll, mindenkit úgy lát, mint aki Kṛṣṇa szolgálatát végzi; egyedül magára tekint úgy, mint aki nem végez szolgálatot. Az alacsonyabb rendű helyzetből fel kell emelkednünk egy magasabb rendű helyzetbe, s ez a legmagasabb rendű helyzet a Vṛndāvanában végzett közvetlen szolgálat. De mindenki szolgál valahogyan. Az Úrnak végzett szolgálat tagadása māyā.
- ekale īśvara kṛṣṇa, āra saba bhṛtya
- yāre yaiche nācāya, se taiche kare nṛtya
„Kṛṣṇa az egyetlen Legfelsőbb Úr, és mindenki más az Ő szolgája. Kṛṣṇa vágya szerint mindenki az Ő dalára táncol.” (Cc. Ādi 5.142)
Kétféle élőlény van: a mozgó és a mozdulatlan. A fák például egy helyben állnak, míg a hangyák mozognak. Brahmā látta, hogy egészen a legparányibb teremtményig mindannyian különböző formákat öltöttek, és ennek megfelelően szolgálták az Úr Viṣṇut.
Az élőlény aszerint kap testet, ahogyan az Urat imádja. Az anyagi világban a félistenek irányítják, hogy ki milyen testre tesz szert. Néha azt is mondják, hogy ez a csillagok befolyása. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 3.27) a prakṛteḥ kriyamāṇāni szavakkal utal rá, az embert a természet törvényei alapján a félistenek irányítják.
Minden élőlény máshogy szolgálja Kṛṣṇát, de ha Kṛṣṇa-tudatúak, szolgálatuk teljes mértékben megnyilvánul. Ahogy a virág bimbója lassanként kinyílik, és árasztani kezdi a kívánt illatot és szépséget, az élőlény valódi formájának szépsége is teljességében pompázni kezd, amint valaki eléri a Kṛṣṇa-tudat szintjét. Ez a végső szépség, és ez a vágy végső beteljesülése.