HU/SB 10.13.57
57. VERS
- itīreśe ’tarkye nija-mahimani sva-pramitike
- paratrājāto ’tan-nirasana-mukha-brahmaka-mitau
- anīśe ’pi draṣṭuṁ kim idam iti vā muhyati sati
- cacchādājo jñātvā sapadi paramo ’jā-javanikām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti—így; irā-īśe—az Úr Brahmā, Sarasvatī (Irā) ura; atarkye—túl; nija-mahimani—akinek saját dicsősége; sva-pramitike—önmagától megnyilvánult és gyönyörteli; paratra—túl; ajātaḥ—az anyagi energia (prakṛti); atat—lényegtelen; nirasana-mukha—annak elutasítása által, ami lényegtelen; brahmaka—a Védák koronaékszere által; mitau—aki tudással rendelkezik; anīśe—mivel nem képes; api—még; draṣṭum—látni; kim—mi; idam—ez; iti—így; vā—vagy; muhyati sati—megtévesztve; cacchāda—eltávolította; ajaḥ—az Úr Śrī Kṛṣṇa; jñātvā—miután megértette; sapadi—azonnal; paramaḥ—a legkiválóbb mindenki közül; ajā-javanikām—māyā függönyét.
FORDÍTÁS
A Legfelsőbb Brahman túl van az elme spekulációján, önmagától megnyilvánult, saját gyönyörében létezik, és az anyagi energia fölött áll. A Védák koronaékszerein keresztül lehet Őt megismerni, a lényegtelen tudás elutasításával. Az Úr Brahmāt, Sarasvatī urát illúzió kerítette hatalmába a Legfelsőbb Brahmannal, az Istenség Személyiségével kapcsolatban, akinek dicsőségét valamennyi négykarú Viṣṇu-forma megnyilvánulás hirdette. „Mi ez?” — gondolta, s aztán már látni sem volt képes többé. Az Úr Kṛṣṇa megértette Brahmā helyzetét, és azonnal eltávolította yogamāyāja függönyét.
MAGYARÁZAT
Brahmāt teljesen hatalmába kerítette az illúzió. Nem értette, hogy mit lát, és aztán már látni sem volt képes többé. Az Úr Kṛṣṇa Brahmā helyzetét megértve ekkor eltávolította yogamāyāt, ami befedte. Ez a vers Brahmāt ireśának nevezi. Irā Sarasvatīt, a szerencse istennőjét, Ireśa pedig a férjét, az Úr Brahmāt jelenti. Brahmā tehát végtelenül intelligens. De Kṛṣṇát illetően még ő, Sarasvatī ura is zavarba jött. Próbálkozott ugyan, mégsem tudta megérteni az Úr Kṛṣṇát. Kezdetben a fiúkat, a borjakat és Magát Kṛṣṇát yogamāyā takarta el, aki később megnyilvánított egy második csoport borjat és fiút, akik Kṛṣṇa kiterjedései voltak, s akik ekkor számtalan négykarú formát nyilvánítottak meg. Az Úr Kṛṣṇa most Brahmā zavarodottsága láttán eltávolította ezt a yogamāyāt. Azt hihetné valaki, hogy az a māyā, amit az Úr Kṛṣṇa eltávolított, mahāmāyā volt, de Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megjegyzi, hogy ez yogamāyā volt, az az energia, amelyen keresztül Kṛṣṇa néha megnyilvánul, néha pedig megnyilvánulatlan marad. Az az energia, amely eltakarja az igazi valóságot, s valamilyen valótlan dolgot nyilvánít meg, mahāmāyā, míg az az energia, amelyen keresztül az Abszolút Igazság néha megnyilvánul, néha pedig nem, yogamāyā. Ebben a versben ezért az ajā szó yogamāyāra utal.
Kṛṣṇa energiája — māyā-śaktija vagy svarūpa-śaktija — egyetlen, de számtalan változatban nyilvánul meg. Parāsya śaktir vividhaiva śrūyate (Śvetāśvatara Up. 6.8). A vaiṣṇavák és a māyāvādīk között az a különbség, hogy a māyāvādīk azt mondják, hogy ez a māyā egységes, míg a vaiṣṇavák elismerik, hogy vannak változatai. A változatosságban egység van. Például egy fán különféle levelek, gyümölcsök és virágok nőnek. A teremtésben a változatos tevékenységek létrehozásához az energia változatosságára van szükség. Egy másik példát is említhetünk. Lehet, hogy egy gépben minden alkatrész vasból van, de a gép különböző módokon működik. Noha az egész szerkezet vasból van, az egyik alkatrész így, a másik pedig amúgy működik. Aki nem tudja, hogyan működik a gép, azt mondhatja, hogy az egész vasból van. Ám annak ellenére, hogy vas, különböző alkatrészekből áll, amelyek mind különböző módon működnek, hogy azt a célt szolgálják, amiért a gép készült. Az egyik kerék erre forog, a másik kerék arra, s természetes módon úgy működnek, hogy a gép eleget tegyen feladatának. A gép különböző alkatrészeinek ezért különböző neveket adunk: „Ez egy kerék.” „Ez egy csavar.” „Ez egy orsó.” „Ez a kenés.” — stb. A Védák szintén megmagyarázzák:
- parāsya śaktir vividhaiva śrūyate
- svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca
Kṛṣṇa hatalma változatos, és így ugyanaz a śakti, azaz energia változatos módon működik. Vividhā változatosságot jelent. Van egység a változatosságban. Yogamāyā és mahāmāyā tehát ugyanannak az egy energiának a különböző egyéni részei, s mindezek az egyéni energiák saját változatos módjukon működnek. A saṁvit, sandhinī és hlādinī energiák — Kṛṣṇa létenergiája, tudásenergiája és gyönyörenergiája — különböznek yogamāyātól. Mindegyik egy-egy egyéni energia. A hlādinī energia nem más, mint Rādhārāṇī. Ahogy Svarūpa Dāmodara Gosvāmī elmondta: rādhā kṛṣṇa-praṇaya-vikṛtir hlādinī śaktir asmāt (Cc. Ādi 1.5). A hlādinī-śakti Rādhārāṇīként nyilvánul meg, de Kṛṣṇa és Rādhārāṇī azonosak, ámbár az egyik az energiaforrás, a másik pedig az energia.
Brahmāt megtévesztette Kṛṣṇa fensége (nija-mahimani), mert ez a fenség atarkya, felfoghatatlan volt. Korlátolt érzékeivel az ember nem vitatkozhat azon, ami felfoghatatlan. A felfoghatatlant ezért acintyának nevezik, ami azt jelenti, hogy túl van a cintyán, a gondolatainkon és észérveinken. Az acintya arra utal, amin nem töprenghetünk, hanem el kell fogadnunk. Śrīla Jīva Gosvāmī azt mondta, hogy ha nem fogadjuk el az acintyát a Legfelsőbben, akkor nem tudjuk befogadni Isten fogalmát. Ezt meg kell értenünk. Azt mondjuk ezért, hogy a śāstra szavait úgy kell elfogadnunk, ahogyan vannak, változtatás nélkül, hiszen túl vannak észérveinken. Acintyāḥ khalu ye bhāvā na tāṁs tarkeṇa yojayet: „Azt, ami acintya, nem lehet észérvekkel bizonyítani.” Az emberek általában vitatkoznak, de a mi folyamatunk nem a vitatkozás: mi úgy fogadjuk el a védikus tudást, ahogyan van. Amikor Kṛṣṇa azt mondja: „Ez magasabb rendű, ez pedig alacsonyabb rendű”, mi elfogadjuk, amit mond. Nem vitatkozunk: „Miért magasabb rendű ez, és miért alacsonyabb rendű amaz?” Ha valaki vitatkozik, számára elvész a tudás.
Az elfogadásnak ezt az ösvényét avaroha-panthānak nevezik. Az avaroha szó az avatāra szóval áll kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy „ami alászáll”. A materialisták mindent az āroha-panthā által — vitával és észérvekkel — akarnak megérteni, ám a transzcendentális témákat nem lehet ily módon megérteni. Az embernek ehelyett az avaroha-panthāt kell követnie, az alászálló tudás folyamatát. El kell tehát fogadnunk a paramparā rendszerét, s a legjobb paramparā az, ami Kṛṣṇától száll alá (evaṁ paramparā-prāptam (BG 4.2)). Amit Kṛṣṇa mond, azt el kell fogadnunk (imaṁ rājarṣayo viduḥ). Ezt nevezik avaroha-panthānak.
Brahmā azonban az āroha-panthāt fogadta el. Saját korlátolt, felfogható erejével akarta megérteni Kṛṣṇa misztikus erejét, s ezért ő maga került az illúzió hatása alá. Mindenki élvezni akarja saját tudását, amikor azt gondolja: „Tudok valamit.” Kṛṣṇa jelenlétében azonban ez a felfogás nem állja meg a helyét, hiszen senki sem szoríthatja Kṛṣṇát a prakṛti korlátai közé. Meg kell hódolnunk, nincs más választásunk. Na tāṁs tarkeṇa yojayet. Ez a meghódolás jelzi a különbséget a Kṛṣṇa-hívők és a māyāvādīk között.
Az atan-nirasana kifejezés annak az elvetésére utal, ami nem lényeges. (Atat azt jelenti: „ami nem valóságos”.) A Brahmanról néha azt mondják: asthūlam anaṇv ahrasvam adīrgham, „ami nem nagy és nem kicsi, nem rövid és nem hosszú”. (Bṛhad-āraṇyaka Up. 5.8.8) Neti neti: „Nem ez és nem az.” Hanem akkor mi? Egy ceruza jellemzésekor mondhatjuk, hogy „nem ez és nem az”, de ebből nem tudjuk meg, hogy mi is valójában. Ezt nevezik tagadással történő meghatározásnak. A Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa szintén negatív definíciókat ad a lélekről. Na jāyate mriyate vā: „Nem születik, és nem is hal meg. Aligha tudsz többet megérteni ennél.” De akkor mi valójában? A lélek örök. Ajo nityaḥ śāśvato ’yaṁ purāṇo na hanyate hanyamāne śarīre: „Megszületetlen, örökkévaló, örökké létező, halhatatlan és ősi. Nem pusztul el akkor sem, amikor a test elpusztul.” (BG 2.20) A lelket elsőre nehéz megérteni, ezért Kṛṣṇa negatív meghatározásokat ad:
- nainaṁ chindanti śastrāṇi
- nainaṁ dahati pāvakaḥ
- na cainaṁ kledayanty āpo
- na śoṣayati mārutaḥ
„A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti, és szél sem száríthatja.” (BG 2.23) Kṛṣṇa azt mondja: „Tűz nem égetheti.” Az embernek tehát el kell képzelnie, mi az, amit a tűz nem égethet meg. Ez egy negatív meghatározás.