HU/SB 10.13.64
64. VERS
- śanair athotthāya vimṛjya locane
- mukundam udvīkṣya vinamra-kandharaḥ
- kṛtāñjaliḥ praśrayavān samāhitaḥ
- sa-vepathur gadgadayailatelayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śanaiḥ—fokozatosan; atha—akkor; utthāya—felemelkedve; vimṛjya—megtörölve; locane—két szemét; mukundam—Mukundára, az Úr Śrī Kṛṣṇára; udvīkṣya—nézve; vinamra-kandharaḥ—nyakát meghajtva; kṛta-añjaliḥ—összetett kezekkel; praśraya-vān—nagyon alázatos; samāhitaḥ—összpontosított elmével; sa-vepathuḥ—remegő testtel; gadgadayā—elcsukló; ailata—Brahmā magasztalni kezdte; īlayā—szavakkal.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā ekkor lassan felemelkedett, és két szemét törölgetve Mukundára pillantott. Fejét lehajtotta, fegyelmezte elméjét, s miközben egész testében remegett, akadozó szavakkal végtelenül alázatosan magasztalni kezdte az Úr Kṛṣṇát.
MAGYARÁZAT
Brahmā nagy boldogságában könnyezni kezdett, s könnyeivel mosta Kṛṣṇa lótuszlábát. Ahogy visszagondolt az Úr csodálatos cselekedeteire, újra meg újra leborult és felkelt. Miután hosszú ideig újra meg újra felajánlotta hódolatát, felállt, s kezével megtörölte a szemét. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megjegyzi, hogy a locane szó arra utal, hogy két kezével mind a négy arcán megtörölte két szemét. Amint látta maga előtt az Urat, Brahmā nagy alázattal, tisztelettel és figyelemmel imádkozni kezdett Hozzá.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Tizedik Énekének tizenharmadik fejezetéhez, melynek címe: „Brahmā elrabolja a fiúkat és a borjakat”