HU/SB 10.6.7


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


7. VERS

bāla-grahas tatra vicinvatī śiśūn
yadṛcchayā nanda-gṛhe ’sad-antakam
bālaṁ praticchanna-nijoru-tejasaṁ
dadarśa talpe ’gnim ivāhitaṁ bhasi


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

bāla-grahaḥ—a boszorkány, akinek az volt a dolga, hogy kis csecsemőket öljön; tatra—ott állva; vicinvatī—rájuk gondolva, őket keresve; śiśūn—gyermekek; yadṛcchayā—függetlenül; nanda-gṛhe—Nanda Mahārāja házában; asat-antakam—aki minden démont meg tudott ölni; bālam—a gyermeket; praticchanna—elfedte; nija-uru-tejasam—akinek korlátlan ereje; dadarśa—látta; talpe—az ágyon (fekve); agnim—tüzet; iva—éppúgy, ahogy; āhitam—befedve; bhasi—hamuban.


FORDÍTÁS

Miközben Pūtanā kisgyermekek után kutatott, mert az volt a dolga, hogy megölje őket, akadálytalanul jutott be Nanda Mahārāja házába, hiszen az Úr felsőbbrendű energiája küldte oda. Anélkül, hogy bárkitől is engedélyt kért volna, belépett Nanda Mahārāja szobájába, ahol megpillantotta az ágyban alvó gyermeket, kinek határtalan erejére úgy borult fátyol, mint ahogyan a hatalmas tüzet fedi be a hamu. Megértette, hogy nem közönséges gyermekkel áll szemben, hanem valakivel, aki minden démont képes elpusztítani.


MAGYARÁZAT

A démonok örökké azzal foglalatoskodnak, hogy zavart keltsenek és öljenek. A gyermeknek azonban, aki Nanda Mahārāja házában az ágyán hevert, számtalan démon megölése volt a szándéka.