HU/SB 2.10.13
13. VERS
- eko nānātvam anvicchan
- yoga-talpāt samutthitaḥ
- vīryaṁ hiraṇmayaṁ devo
- māyayā vyasṛjat tridhā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ekaḥ—Ő, az egyetlen; nānātvam—fajták; anvicchan—így vágyakozva; yoga-talpāt—a misztikus álom ágyából; samutthitaḥ—így létrehozta; vīryam—a sperma; hiraṇmayam—arany szín; devaḥ—a félisten; māyayā—a külső energia által; vyasṛjat—tökéletesen létrejött; tridhā—három aspektusban.
FORDÍTÁS
Az Úr misztikus álmának ágyán heverve arra vágyott, hogy egyedül Önmagából megteremtse az élőlények fajait, ezért külső energiája segítségével létrehozta a mag arany színű szimbólumát.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 9.7-8) a következőképpen ír az anyagi világ teremtéséről és megsemmisüléséről:
- sarva-bhūtāni kaunteya
- prakṛtiṁ yānti māmikām
- kalpa-kṣaye punas tāni
- kalpādau visṛjāmy aham
- prakṛtiṁ svām avaṣṭabhya
- visṛjāmi punaḥ punaḥ
- bhūta-grāmam imaṁ kṛtsnam
- avaśaṁ prakṛter vaśāt
„A teremtő erők, vagyis az anyagi természet és az élőlények, akik az anyagi természetben küzdenek, minden korszak végén az Úr transzcendentális testébe merülnek, s amikor az Úr arra vágyik, hogy újra létrehozza őket, mind megnyilvánulnak.”
„Ezért az anyagi természet az Úr irányítása alatt működik. Segítségével és az Úr irányításával az élőlények újra és újra létrejönnek és megsemmisülnek az Úr akaratából.”
Az anyagi világ teremtése vagy megnyilvánulása előtt az Úr, mint egységes energia (mahā-samaṣṭi) létezik, s amikor arra vágyik, hogy sokká legyen, megosztott teljes energiává terjeszti ki Magát (samaṣti). E megosztott energia tovább differenciálódik, s létrejön az Úr egyéni kiterjedéseinek három kategóriája — adhyātmika, adhidaivika és adhibhautika, ahogyan azt korábban elmagyaráztuk (vyaṣṭi). Ily módon a teremtés és a teremtő energiák különböznek egymástól, ugyanakkor azonosak is. Mivel minden Tőle (Mahā Viṣṇutól vagy Mahā-samaṣṭitól) ered, a kozmikus energián belül semmi sem különbözik Tőle, ám ugyanakkor minden ilyen energia, amely az Úrtól ered, különbözik is Tőle, mert terveinek megfelelően mindegyiket sajátságos funkció és megnyilvánulás jellemzi. Az élőlények szintén hasonló energiái (határenergiái) az Úrnak, s így egyszerre egyek Vele és különböznek Tőle.
Az anyagi világ meg nem nyilvánult szakaszában az élő energiák potenciális helyzetben nyugszanak az Úrban, s amikor a kozmikus megnyilvánulás idején kiszabadulnak, a természet kötőerőinek hatása alatt különféle formákat vesznek fel, vágyaiknak megfelelően. Az élő energiák e különféle megnyilvánulásai jelentik az élőlények számára a feltételekhez kötött állapotot. A felszabadult élőlények azonban a sanātana (örök) világban feltételek nélkül meghódolt lelkek, ezért nincsenek kitéve a teremtés és megsemmisülés törvényeinek. Így jön létre e teremtett világ a misztikus álmának ágyán szendergő Úr pillantása révén, s így nyilvánulnak meg és pusztulnak el újra és újra az univerzumok, az univerzum urával, Brahmāval együtt.