HU/SB 2.10.21
21. VERS
- yadātmani nirālokam
- ātmānaṁ ca didṛkṣataḥ
- nirbhinne hy akṣiṇī tasya
- jyotiś cakṣur guṇa-grahaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā—amíg; ātmani—Magának; nirālokam—fény nélkül; ātmānam—(az Úr) saját transzcendentális teste; ca—más testek is; didṛkṣataḥ—arra vágyott, hogy ránézzen; nirbhinne—mivel kihajtott; hi—ezért; akṣiṇī—a szemeknek; tasya—Neki; jyotiḥ—a nap; cakṣuḥ—a szemek; guṇa-grahaḥ—a látóképesség.
FORDÍTÁS
Amikor a teremtést sötétség borította, az Úr arra vágyott, hogy lássa Magát s mindent, amit teremtett. Ekkor a szem, a fényt árasztó istenség — a Nap —, valamint a látás képessége és a látás tárgya mind megnyilvánultak.
MAGYARÁZAT
Az univerzum természetét sűrű sötétség jellemzi, ezért az egész teremtést tamasnak, sötétségnek nevezik. Valójában az éjszaka az univerzum valódi arca, mert akkor az ember nem lát semmit, még saját magát sem. Indokolatlan kegyéből az Úr először arra vágyott, hogy lássa Magát, majd az egész teremtést, s így megnyilvánult a nap. Minden élőlény megkapta a látás képességét, s a látás tárgyai szintén megnyilvánultak. Ez azt jelenti, hogy a nap megteremtése után az egész érzékekkel felfogható világ láthatóvá vált.