HU/SB 2.10.46


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


46. VERS

ayaṁ tu brahmaṇaḥ kalpaḥ
savikalpa udāhṛtaḥ
vidhiḥ sādhāraṇo yatra
sargāḥ prākṛta-vaikṛtāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ayam—a teremtés és a megsemmisülés e folyamata; tu—de; brahmaṇaḥ—Brahmānak; kalpaḥ—egy napja; sa-vikalpaḥ—az univerzumok létének hosszával együtt; udāhṛtaḥ—szemléltetett; vidhiḥ—szabályozó elvek; sādhāraṇaḥ—összegezve; yatra—ahol; sargāḥ—teremtés; prākṛta—az anyagi természet kérdésében; vaikṛtāḥ—szétárad.


FORDÍTÁS

A teremtés és megsemmisülés folyamata, amelyet röviden ismertettem, szabályszerűen következik be Brahmā egy napjának ideje alatt. Ugyanez a törvény érvényesül a mahat teremtésekor is, amelynek során az anyagi természet szétárad.


MAGYARÁZAT

Háromféle teremtés van: mahā-kalpa, vikalpa és kalpa. A mahā-kalpában az Úr megjelenik az első puruṣa inkarnációban mint Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu, a mahat-tattva teljes energiájával, a teremtő anyag és a teremtő eszközök tizenhat alapelvével. Tizenegy teremtő eszköz van, öt anyagi összetevő, s mindegyikük a mahat, a materialista ego terméke. Ezek megteremtését, melyet az Úr Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu aspektusában visz véghez, mahā-kalpának nevezik. Brahmā megteremtését és az anyagi összetevők szétoszlatását vikalpának, a Brahmā véghez vitt teremtést pedig, amely életének minden napjában bekövetkezik, kalpának hívják. Brahmā egy napját ezért egy kalpának nevezik, s egy hónapjában harminc kalpa van. Mindezt a Bhagavad-gītā (BG 8.17) a következőképpen erősíti meg:

sahasra-yuga-paryantam
ahar yad brahmaṇo viduḥ
rātriṁ yuga-sahasrāntāṁ
te ’ho-rātra-vido janāḥ

A felsőbb bolygórendszerben egy teljes nap és éjjel egyezik meg egy földi évvel. Ezt még a modern tudósok is elfogadják, s az űrhajósok is alátámasztják. A még magasabb rendű bolygórendszerek régiójában a nappal és éjszaka még hosszabb, mint a mennyei bolygókon. A négy yugát a mennyei időszámítás alapján számítjuk, s eszerint tizenkétezer évig tart. Ezt az időtartamot divya-yugának nevezik. Ezer divya-yuga alkotja Brahmā egy napját. A teremtés folyamatát, amely Brahmā nappala során következik be, kalpának hívják, Brahmā megteremtését pedig vikalpának. Amikor Mahā-Viṣṇu lélegzése lehetővé teszi a vikalpákat, azt mahā-kalpának nevezik. E mahā-kalpák, vikalpák és kalpák rendszeres időközönként ismétlődnek. Parīkṣit Mahārāja erről is kérdezte Śukadeva Gosvāmīt, akinek válaszát a Skanda Purāṇa Prabhāsa-khaṇḍájában találjuk meg a következőképpen:

prathamaḥ śveta-kalpaś ca
dvitīyo nīla-lohitaḥ
vāmadevas tṛtīyas tu
tato gāthāntaro ’paraḥ
rauravaḥ pañcamaḥ proktaḥ
ṣaṣṭhaḥ prāṇa iti smṛtaḥ
saptamo ’tha bṛhat-kalpaḥ
kandarpo ’ṣṭama ucyate
sadyotha navamaḥ kalpa
īśāno daśamaḥ smṛtaḥ
dhyāna ekādaśaḥ proktas
tathā sārasvato ’paraḥ
trayodaśa udānas tu
garuḍo ’tha caturdaśaḥ
kaurmaḥ pañcadaśo jñeyaḥ
paurṇamāsī prajāpateḥ
ṣoḍaśo nārasiṁhas tu
samādhis tu tato ’paraḥ
āgneyo viṣṇujaḥ sauraḥ
soma-kalpas tato ’paraḥ
dvāviṁśo bhāvanaḥ proktaḥ
supumān iti cāparaḥ
vaikuṇṭhaś cārṣṭiṣas tadvad
valī-kalpas tato ’paraḥ
saptaviṁśo ’tha vairājo
gaurī-kalpas tathāparaḥ
māheśvaras tathā proktas
tripuro yatra ghātitaḥ
pitṛ-kalpas tathā cānte
yaḥ kuhūr brahmaṇaḥ smṛtā

Brahmā harminc kalpája a következő: (1) Śveta-kalpa, (2) Nīlalohita, (3) Vāmadeva, (4) Gāthāntara, (5) Raurava, (6) Prāṇa, (7) Bṛhat-kalpa, (8) Kandarpa, (9) Sadyotha, (10) Īśāna, (11) Dhyāna, (12) Sārasvata, (13) Udāna, (14) Garuḍa, (15) Kaurma, (16) Nārasiṁha, (17) Samādhi (18) Āgneya, (19) Viṣṇuja, (20) Saura, (21) Soma-kalpa, (22) Bhāvana, (23) Supuma, (24) Vaikuṇṭha, (25) Arciṣa, (26) Valī-kalpa, (27) Vairāja, (28) Gaurī-kalpa, (29) Māheśvara, (30) Paitṛ-kalpa.

Mindezek csupán Brahmā egy-egy napját jelentik. Brahmā azonban hónapokig és évekig, egészen száz évig él, elképzelhetjük tehát, mennyi teremtés van a kalpák során. Aztán ott vannak a vikalpák, amelyeket Mahā-Viṣṇu lélegzése hoz létre, ahogy azt a Brahma-saṁhitā mondja (yasyaika-nīśvasita-kālam athāvalambya jīvanti loma-vilajā jagad-aṇḍa-nāthāḥ). A Brahmāk csak Mahā-Viṣṇu egyetlen levegővételéig élnek. Viṣṇu be- és kilégzései a mahā-kalpák. Mindez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének köszönhető, mert egyedül Ő a mestere minden teremtésnek.