HU/SB 2.2.26
26. VERS
- atho anantasya mukhānalena
- dandahyamānaṁ sa nirīkṣya viśvam
- niryāti siddheśvara-yuṣṭa-dhiṣṇyaṁ
- yad dvai-parārdhyaṁ tad u pārameṣṭhyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atho—ezután; anantasya—Anantának, akin az Úr pihen; mukha-analena—a szájából kiáradó tűzzel; dandahyamānam—hamuvá éget; saḥ—ő; nirīkṣya—ezt látva; viśvam—az univerzum; niryāti—kimegy; siddheśvara-yuṣṭa-dhiṣṇyam—repülőgépek, melyeket a kiváló megtisztult lelkek használnak; yat—a hely; dvai-parārdhyam—15 480 000 000 000 napév; tat—az; u—a kimagasló; pārameṣṭhyam—Satyaloka, ahol Brahmā lakik.
FORDÍTÁS
A teljes univerzum végső pusztulásának idején [Brahmā életének alkonyán] Ananta szájából [az univerzum aljáról] lángok törnek elő. A yogī az univerzum összes bolygóját látja, ahogyan hamuvá ég, majd Satyalokára indul a repülőkkel, amelyeken a kiváló megtisztult lelkek utaznak. A számítások szerint Satyalokán az élet hossza 15 480 000 000 000 év.
MAGYARÁZAT
A vers utal arra, hogy Maharlokán, ahol a megtisztult élőlények és félistenek 4 300 000 000 napévig élnek, az ott élők olyan léghajókkal rendelkeznek, amelyekkel Satyalokára, az univerzum legfelsőbb bolygójára is eljuthatnak. A Śrīmad-Bhāgavatam olyan távoli bolygókról beszél nekünk, ahová a modern repülők és űrhajók nem juthatnak el még az elképzelhető legnagyobb sebességgel sem. A Śrīmad-Bhāgavatam kijelentéseit a nagy ācāryák, Śrīdhara Svāmī, Rāmānujācārya, Vallabhācārya és mások mind elfogadják. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu a Śrīmad-Bhāgavatamot tiszta védikus autoritásként fogadja el. Egyetlen józan ember sem hagyhatja tehát figyelmen kívül a Śrīmad-Bhāgavatam állításait, amelyek egy olyan önmegvalósított lélek szájából hangzanak el, mint Śrīla Śukadeva Gosvāmī, aki nagyszerű apja, Śrīla Vyāsadeva, az egész védikus irodalom összeállítója nyomdokait követi. Az Úr teremtésében számos csodálatos dolog van, amelyeket saját szemünkkel láthatunk nap nap után, éj éj után, ám a modern tudomány nem vihet bennünket közelebb ehhez. Nem szabad hát a materialista tudomány töredékes megbízhatóságára támaszkodnunk ahhoz, hogy a tudomány határain túli dolgokat megismerjük. Egy hétköznapi embernek mind a modern tudományt, mind a védikus bölcsességeket egyszerűen csak el kell fogadnia, mert nem tudja igazolni sem a modern tudomány, sem a védikus írások állításait. Neki az a választási lehetőség adott, hogy higgyen valamelyiknek vagy mindkettőnek. Az igazság megértésének védikus útja azonban hitelesebb, mert azt az ācāryák is elfogadják, akik nemcsak hithű és tanult emberek, de egyben felszabadult lelkek is voltak, a feltételekhez kötött lelkek hibái nélkül, míg napjaink tudósai feltételekhez kötött lelkek, akik számtalan hiba elkövetésére hajlamosak. Ezért hát biztosabb, ha elfogadjuk a védikus írások, például a Śrīmad-Bhāgavatam hiteles magyarázatait, amelyet a nagy ācāryák egyöntetűen elfogadtak.